Ősgabonák mai karrierje

Az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet (ÖMKi) és partnerei a közelmúltban szerveztek szakmai napot a szári Csoroszlya Farmon, hogy a piac szakmai szereplői, gazdák, molnárok és pékek, valamint a kutatók közös eszmecserét folytathassanak a gabonaélelmiszer-értéklánc jelenéről és jövőjéről. 
Az ősgabonák a kenyérbúza (Triticum aestivum) rokonfajai, amelyek közül a legismertebb a tönköly (Triticum spelta), de az alakor (Triticum monococcum) és a tönke (Triticum dicoccum) is reneszánszát éli. Az ősbúzák különálló gabonafajok, a legrégebben termesztett kalászos növényeink, amelyeket pelyvás gabonáknak is hívunk. Az alakort, vagy más néven egyszemű búzát az ember körülbelül 12 ezer évvel ezelőtt háziasította. A tönke, a durumbúza pelyvás rokona a Római Birodalom egyik uralkodó gabonafaja volt, amíg a tönköly a középkori Nyugat-Európában volt meghatározó. A modern kori mezőgazdaság fejlődésével a csupasz szemű búzák, a durum- és a kenyérbúza azonban kiszorították a termesztésből ezeket az ősi és jelenleg alulhasznosított gabonafajokat, amelyek iránt újra növekvő kereslet mutatkozik. A tön­köly a '90-es évektől kezdve tért vissza erőteljesen a termesztésbe, mára pedig jelentős, több mint 90 százalékos részt foglal el e három tájfajta gabona az ökológiai termesztésben. 
Az ősgabonák pozitív tulajdonságaik miatt, mint a kedvező beltartalmi értékük, az egyedi ízviláguk és a kémiai növényvédő szerek használata nélküli termeszthetőségük, fontos piaci lehetőséget jelentenek a bio­gazdálkodóknak. Tudományos kutatások támasztják alá, hogy a tönke és az alakor ősbúzafajok kedvező zsírsav-, keményítő- és fehérje-összetétele, antioxidánsvegyület- és ásványianyag-tartalma kivételesen egész­séges táplálékká teszi őket, és részben a kenyérbúzától eltérő glu­tén­szerkezetük miatt könnyebben is emészthetőek. 
A terméktérkép létrehozásával támogatni szeretnénk a vásárlókat abban, hogy könnyebben megtalálják a hozzájuk legközelebb eső hazai termék-előállítókat és közvetlen beszerzési helyeket, ahol ősgabonalisztet, kenyeret vagy tésztát vásárolhatnak. A térképen feltüntetett helyeken kívül országszerte a nagyobb bioboltokban és egyes üzletláncokban is lehet ősgabonatermékekkel találkozni, azonban a térkép célja a hazai termelők, kézműves pékségek és kisléptékű élelmiszer-feldolgozók, azaz a rövid ellátási láncok támogatása – utalt az új térkép előnyei­re dr. Szira Fruzsina, az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet vezető kutatója.
 

Ezek voltak az ősök
Alakor – az ősember és Ötzi, a jégember búzája (i. e. 10 000–i. e. 3-4000-ig)​. 
Tönke − a fáraók gabonája, az ókori Egyiptom és az ókori Róma búzája (i. e. 4000–i. sz. 100).​ 
Tönköly – a bronzkori Svájc és Németország gabonája (i. e. 3000–1200). A középkorban Nyugat-Európa egyik legjelentősebb búzája.