Füge

Mariska néni egyik kezében egy almát, a másikban egy fügefa levelet tartott maga elé. Aztán leeresztette mindkét karját, mire a kapu előtt, megszólalt, felhangzott, éteri magasságokba emelkedett a zsákutcagyerekek kórusa és Mariska néni megvárta míg a kéményekből felszálló füsttel összekeveredve elhaltak az Ó, Mária de gyönyörű is vagy te kezdetű dal utolsó hangjai és átnyújtott egy láda fügét az ifjú művészeknek. Második napja tartott már a szüret, a Nap vidáman szórta rájuk sugarait, langyos dél felől érkező szellő borzolta csupán Mariska néni el-elszabaduló fürtjeit, mígnem a tincsek tulajdonosa egy hajpánttal elejét nem vette a további rakoncátlankodásnak. Gazdag vagy Mari - rikkantott fel egy kosárral a kezében Laci bácsi - tegnap láttam a bevásárlóközpontban, száznyolcvan darabja a fügének. És viszik? - érdeklődött Tigristigris miközben közelharcba keveredett egy darázzsal. Gondolom, mint a cukrot - válaszolta nevetve Mariska néni, akit a fügékkel kapcsolatban tökéletesen hidegen hagyott a haszonszerzés lehetősége. Egyébként meg az van - fűzte még hozzá titokzatos ábrázattal - hogy a manók, a tündérek és mindenféle más segítők rövid úton elpucolnak abból a kertből, ahol a gazda sokat gondol a pénzre. Aztán a végén még itt maradnék manótlan és tündértelen. Pedig gondolhatnál rá egy kicsit, már csak úgy a jövővel kapcsolatban is, - szólalt Lajos bácsi egy másik fa alól - tekintve hogy azt olvasom mindenhol, hogy a ribizlinek befellegzett, át kell állnunk az olajfára, a gránátalmára és a fügére. Na, - mondta erre Mariska néni, aki közben beleharapott az egyik kissé túlérett gyümölcsbe, minek következtében kénytelen volt kézfejével megtörölni a száját és egyben némi szünetet tartani, de miután megtartotta, máris folytatta - az első kettővel azért egyelőre csínján bánnék, a harmadik meg hülyeség, mert nincs miért átállni. Legalábbis ezen a vidéken mindig megtermett a füge, nagyanyámnak is volt egy hatalmas bokra a ház déli oldalán, ha kinyitotta az ablakot, az ágak benyúltak a szobába, ki sem kellett kelnie az ágyból ha megkívánt egyet. Géza ezalatt szalmakalapját a szemébe húzva a földön fekve egy fűszálat rágcsált elmélyülten. Naná, hogy már megint az emlékei között bolyongott és már meg is érkezett egy hatalmas, vastag törzsű fügefa alá, oda, ahol a Neretva zölden kanyargott, miután elzúgott a mosztari öreg híd alatt. Sárga fügék pottyantak évszázados kövekre, miközben a török kávéra várt, néha felemelt egyet és Mariska néni kertjére gondolt.