Pólók 4.

Tigristigris lassan a pólók és ezzel együtt az emlékek szortírozásának végéhez közeledett, a tervei szerint a télen is használatban tartott darabok összehajtogatva szorították, nyomták egymást egy szabályos hasábban, míg a pihenőre ítélteket Géza segítségével egy zsákba kényszerítették, majd a porszívóval kiszippantották a levegőt abból a zsákból, rácsavarták a kupakot és az ily módon összezsugorított ruhadarabok bekerültek egy komódba. Ezt megelőzően a Tigris elidőzött egy kicsit néhány példány fölött, amelyekre varázslókat, városokat és állatokat nyomtattak a gyártók, olyanokat mint például Frida Kahlo, Ronaldinho, a Cult zenekar ceremóniáit idéző indián gyermek, Prága, vagy éppen az Adriai tengerben fellelhető összes hal. Némelyik póló olyan erős, intenzív emlékeket árasztott magából és a Tigris agyának erre szakosodott részéből, hogy le kellett fogni őket mielőtt önálló életre keltek volna, mert akkor aztán lett volna repkdés és szárnyalás és a végén még horgászhatták volna lefelé az egész díszes társaságot a plafonról. Hajnalodott, virradt, világosodott és mindez egyszerre történt. Ez volt az ősz első ködös pirkadata, a hegy nyomtalanul eltűnt a szemük elől, de most ennek is örültek, mert legalább nem zuhogott az eső és nem tombolt a szél valami addig teljességgel ismeretlen ciklonnak köszönhetően, mint ezt megelőzően egy héten át és keresztül és kasul. Ebben a ködben benne volt az ígéret, hogy hamarosan megérkezik a legyőzhetetlen Nap és feloszlatja ezt a kissé nyirkos képződményt és akkor uccu, kitárul a világ, irány újra a kert. Erről a lehetőségről egymástól függetlenül ám egyszerre, egyazon kitágult pillanatban Lajos bácsi jutott eszükbe, aki ilyenkor mindig azzal a történettel fárasztja a környékbeli gyerekeket, hogy az egerek vitték el a hegyet oly módon, hogy hosszú bőrszíjakat erősítettek rá és azokkal húzták el valahová, ahol a madár sem jár, de majd visszaadják ha eljön az ideje. Akkor nosza - mondta ki hangosan Géza azt amire mindketten gondoltak. Lajos bácsit ott találták ahol sejtették, Laci bácsi és Mariska néni közreműködésével pakolta ládákat, bennük mindazon termésekkel, amelyek megúszták az előző napok dzsungellázát. Füge, sárgadinnye, szilva és még mindig paradicsom, nem nyafogunk - üdvözölte Lajos bácsi az érkezőket és Laci bácsi is csak enyhén árnyalta a már-már idilli képet holmi rohadék poloskákról és a közelgő armageddonról morogva. Nos, akkor megint jó - szólalt meg Mariska néni, maga előtt tartva egy almát és egy fügefa levelet.