Kis pince Nagypécselyen

Tizenegy éve egy borkóstolóval kezdődött minden. A borász olyan szenvedéllyel, elmélyülve beszélt a palackba zárt nedűről, hogy Tímea füzetet és tollat akart ragadni, és leírni minden egyes szavát. Akkor látta át először, hogy milyen tiszteletre méltó, alázatot kívánó a szőlőművelés, és miben gyökerezik a kemény kétkezi munkával előállított borok szeretete. Attól fogva egyre jobban beleásta magát a szakmába. Felsőbb polcos borokat vásárolt, tudatosan figyelt az évjáratokra, a különféle szőlőfajtákból nyert ízvilágokra. Párjával, Dániellel eljártak kóstolókra, valamint egy-egy borvidék által előállított közösségi borral kapcsolatos eseményekre, ahol a szőlőtermesztéstől a palackozásig teljes rálátást, tapasztalatot szereztek a folyamatról. 

Körbevették magukat hasonló érdeklődésű emberekkel, jó szakmai kapcsolatokat építettek ki. Tímea elvégzett egy felnőtt­bo­rász­képzést 2018-ban, hogy addigi ismereteit szakmai tudással tegye teljesebbé. Érdeklődő párjának szívesen továbbadta a szőlészeti-borászati fortélyokat. A vizsgabora rendkívül jól sikerült, osztályelső lett a borbírálaton. Eredménye megerősítette abban, hogy érdemes folytatnia az utat. 

A vidéki élet sosem állt tőlük távol. Tímea Békéscsabán, Dániel Gyenesdiáson nőtt fel. Évekig éltek Budapesten, mígnem együtt megunták a nagyvárost, és 2019-ben költöztek a Balaton-felvidékre, Pécselyre kifejezetten borkészítési ambíciókkal. Nyitott szívvel érkeztek a faluba, hamar összebarátkoztak a helyiekkel, könnyen beilleszkedtek a közösségbe. Az ifjú borász – természetesen pincészetnél helyezkedett el – párja a biztosabb megélhetés érdekében megtartotta a villamosmérnöki állását. Mellette lépésenként, annál nagyobb tudatossággal építették közös álmukat. 

A gazdálkodást kisebb, bérelt ültetvényeken kezdték. Ott szerettek bele igazán az egyébként rengeteg munkával járó szőlőművelésbe. Amikor saját területük még nem volt, akkor is akartak bort készíteni. Az alapanyag beszerzésénél szem előtt tartották azt, hogy az övékkel megegyező értékrenddel bíró gazdától csak egészséges, gondosan művelt, hozamkorlátozott ültetvényről vásároltak termést. 

A szüret mindig családi, baráti segítséggel, jó hangulatban történik. A szedést kézzel végzik, de örömmel újságolják, hogy már szereztek egy elektromos bogyózó­készüléket. A 150 literes fakosaras szőlőprésből házuk garázspincészetébe kerül a must. Egynapi ülepítést követően az acéltartályokból áttöltik tölgyfa hordókba, ahol beindul a spontán erjedés. Az ezt követő folyamatot vad erjesztőgombákra bízzák, amellyel eddig még sosem jártak pórul. 

Hét év kitartó munka, tapasztalás, több sikertelen próbálkozás árán 2023-ra palackba került az első olyan boruk, amelyre ők maguk is büszkék. Ebben az évben hat hektoliter nedű készült a Nagypécselyi Kispincében. A minőségi ital küllemét sem bízzák a véletlenre. Tudatosan építik a márkaarculatot, ízléses színvilágot, betűtípust, nevet és szlogent kapcsoltak a manapság javarészt háztól, illetve rendeléssel beszerezhető termékeikhez. 

A Balatonfüred-Csopaki borvidékterület főként meszes, löszös talajszerkezetű területén fehérborokat készítenek, amelyek kreatív neveket viselnek: Holnemvolt Királyleányka, Origo Olaszrizling, Völgyvallató Furmint. Idén valóra vált egy újabb vágyuk: a település határában megvásároltak kétszer háromezerhétszáz négyzetméteres területet. A jövő tavasszal már szeretnék eltelepíteni a saját szőlőjüket. 

– Talán a mi életünkben nem jutunk el oda, hogy mindketten főállásban megéljünk belőle. De azt szeretnénk, ha sosem fordulna nyűgre ez a szenvedély. Megmaradna nekünk szeretetből, kikapcsolódásból – vélekednek a borosgazdák. – Ismerni akarjuk minden szőlőtőkénk történetét, kivárni a spontán borrá alakulást, amelyekbe nem kell beavatkozni. Ha egészséges a szőlő, csak hagyni kell, hogy a természet tegye a dolgát…