Padlizsán

Ebben az évben kétszer szúrt ki a padlizsán Mariska nénivel. Először akkor, amikor a huszonöt, csinos bokorrá terebélyesedett palánta az odaadó gondoskodás ellenére összesen négy darab tojásgyümölccsel ajándékozta meg, másodjára pedig akkor, amikor bár minden eszközzel megpróbálta őket jobb belátásra bírni, az Istennek sem voltak hajlandóak átadni a helyüket a borsóknak. Holott Mariska néni minden rendelkezésére álló eszközt bevetett, hogy jobb belátásra bírja a makacskodó bokrokat. Ám azok húzásra egyáltalán nem reagáltak, rángatásra beszakadtak, körbedöfködéskor belegörbült a kapirgáló ásócska az egyébként viszonylag laza földbe, a cifra káromkodásokat meg egyszerűen eleresztették a fülük mellett, már amennyiben a padlizsánoknak egyáltalán van fülük. A hajnali kisebb fagy már lelépett és árkon-bokron túl volt, midőn a segédcsapat Géza vezetésével feltűnt a veteményesben. Ebből megint répamese lesz - rikkantotta vidáman Laci bácsi Mariska néni fenekének, mivel csak az látszott ki (volt jól kivehető) az elburjánzott növényzetből. És ugyanezzel a lendülettel csatasorba álltak, kezek tapadtak derekakra, miközben Lajos bácsi üzembe helyezte Super 8-as kameráját, aminek két oka volt egyszerre. Egyrészt minden jelentősebb eseményt dokumentáltak az archívumba későbbi korok szereplőinek okulására, másrészt a reumatológusa előző nap hívta fel szíves figyelmét arra, hogy legalább egy ideig ne sokat fickándozzon, amennyiben nem kíván törzsvendéggé válni egy távoli súlyfürdőben. Irgalmatlan gyökerek - hívta fel az egybegyűltek figyelmét Mariska néni a várható nehézségekre, majd Tigristigris elrikkantotta magát hogy “eleje csapó” és megkezdődött a küzdelem. Huszonnégyszer tántorodtak hanyatt (egy cingárabb példányt Mariska néni már a felmentő sereg érkezése előtt kiimádkozott addigi otthonából), aztán szusszantak egyet, miközben Joe (Jesús) eljátszotta az 1492 című film egyik méltán híres betétdalát a pánsípján. Az utolsó hangok hosszan remegtek a kert fölött, aztán valahol a hegy lábánál elhaltak, elmúltak, végük szakadt. A hősiesen küzdő padlizsán bokrok már csendesen feküdtek egymáson a talicskában amikor előkerült a zöldborsós zacskó, benne szemek sokasága a télen vethető fajtából, aztán gyorsan a földbe kerültek azok a szemek és Géza arra gondolt, hogy lám, semmi sincs hiába, a kitépett gyökerek porhanyós helyén hamarosan új élet zsendül, hogy aztán tavasszal a borsó bokrok helyére paradicsomok kerüljenek és így tovább, mert az élet már csak ilyen. Besötétedett mire mindannyian hazaértek és macskás videókat küldözgettek egymásnak hajnalig