Kötélpályák

Házunk tájaHegyi Zoltán2024. 12. 10. kedd2024. 12. 10.
Kötélpályák

Az évek során Laci bácsi két drótkötélpályát is épített Mariska néninek. Az egyiken Mariska néni éppen szárikat szárított, amikor Géza megérkezett egy utasellátó szelettel a kezében. Neked hoztam - mondta és komoly arccal átnyújtotta az édességet. De kedves vagy Gézu - rebegte Mariska néni és mohón feltépte a celofánt -, az egyik kedvencem. Már ez sem a régi, de legalább újra van - felelte Géza - a Keletiből hoztam. Géza ugyanis díjazott lett egy novella pályázaton a Szellemjárás című írásával és a második helyezésért járó elismerést a pályaudvaron vette át. A csokoládét a ceremónia után vásárolta egy kioszkban, mert emlékezett rá, hogy Mariska néni, a szénhidrát hercegnő, ahogy néha szigorúan maguk között emlegették a desszertek nagy rajongóját egyenesen odavolt érte. Az ifjúság édes ellátója - mondta most Gézának, miközben egy elegáns mozdulattal, kis nevetés kíséretében a helyes útra terelt egy eltévedni készülő krémdarabkát. Szépek a szárik - jegyezte meg Géza enyhe mélabúval a hangjában. Ugye? - lelkesedett fel Mariska néni miután egy szálig eltüntette az ajándékot. És ezzel tekert egyet a Laci bácsi által tökéletesen kivitelezett csörlőn, mire libbentek egyet a szélen a szárik, majd elindultak feléjük vidáman lobogva. Nézd, milyen áttetszőek - simogatta meg Mariska néni az egyiket - akár az ősz. Az ősz? - értetlenkedett Géza - Az áttetsző lenne? Alig látok a ködtől. Bizonyos értelemben igen - válaszolta Mariska néni - ilyenkor a legvékonyabb a fátyol a mi világunk és a másik világ között. Többek között könnyebb felvenni a kapcsolatot az ősökkel. Hogyan? - érdeklődött Géza, akinek már csak ez hiányzott az évszak okozta melankóliájához. Például, ha tüzeket rakunk - vágta rá Mariska néni - amúgy is ideje, hogy megtisztítsuk a kertet és kitakarítsuk a lelkünket. Gyere, megmutatom. Azzal karonfogta Gézát és felpattantak Laci bácsi kettes számú drótkötélpályájára, lendületet vettek, helyet foglaltak a deszkán és már suhantak is lefelé a sodronyon, át a veteményes felet, riadt rigók kíséretében le a kert aljáig, ahol Mariska néni már bekészítette a máglyákat az összeszedett elszáradt, lemetszett ágakból, különféle levelekből és minden rendű és rangú gazokból. És amikor meggyújtották azokat a máglyákat, Gyuri bácsi, aki pont felettük haladt el a neonzöld sárkányrepülőjén, különös ábrát vélt felfedezni a magasból. Egy lángoló labirintusét, amelyben Mariska néni és Géza kézenfogva iparkodtak az általuk feltételezett kijárat felé.

 

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek