Böjti réce és kurta baing

1979-ben indította el az Év madara programját a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME), melynek célja a természetvédelmi problémákkal érintett fajok szélesebb körű népszerűsítése volt, és ez azóta sem változott. 

A 2025. év madara a böjti réce lett. Ez egy viszonylag kis termetű vízimadár, a vadkacsánál szemmel láthatóan kisebb. Már ha szerencsénk van látni, ugyanis hazánkban a becslések szerint csak 500-700 pár fészkel. Nevét onnan kapta, hogy tavasszal a böjti szelekkel érkezik. Ebből is sejthető, hogy vonuló madár. Eurázsiában és Afrikában él, a mocsaras, sekély vizű területeket kedveli, itt költ, de a telet Afrika és Ázsia melegebb ré­szein­ vészeli át. 

Magyarországon korábban gyakoribb volt, sőt egészen 2004-ig vadászhatták is, de állományának csökkenése miatt 2008-tól fokozottan védetté vált, természetvédelmi értéke 100 ezer forint. 

Világállományát 870–933 ezerre, az európait 352–525 ezerre becsülik. A világ-, az európai és hazai állomány is csökken, mert a fészkelő­he­lyek területe zsugorodik a folyószabályozások, a lecsapolások, és nem mellesleg a szá­radozás következtében. Ez igaz itthon is: a vizes élőhelyek száma és kiterjedése a klímaváltozás miatt csökken, és rapszódikus csapadékeloszlás sem segít. A költéseit pedig sok esetben meghiúsítják a fészekragadozók (róka, borz, vaddisznó, aranysakál, varjúfélék), a vonulási útvonalakon pedig a vadászat jelent közvetlen veszélyt. 

Egy érdekes nevű hal lett a 2025. év hala! Az internetes szavazáson a dévérkeszeget és a vágó dur­bin­csot megelőzve a kurta baing nyert. Méghozzá az utolsó pillanatban előzte be a dévért. A Magyar Haltani Társaság 16. alkalommal rendezte meg tavaly év végén a választást, három jelöltet állítva. A győztes a voksok 43,3 százalékát szerezte meg. 
A kurta baing a nyúldomolykófélék családjába tartozó apró, alig 6-8 centis őshonos halunk. Teste megnyúlt és vaskos, háta és hasvonala enyhén ívelt. Rövid, tompa az orra és jellegzetesen nagyok a szemei. Szája felső állású, az alsó állkapcsa kampószerűen felhajlik, így szinte álarcszerűen takarja a fejét. Pikkelyei aprók, ezüstösek, és könnyen lehullanak. Táplálékát főként planktonikus élőlények, árva­szú­nyoglárvák és a vízfelszínre hulló apró rovarok alkotják. Élőhelyként a lassan áramló vagy állóvizeket kedveli, például tőzegbánya­ta­vakat, holtmedreket és alföldi csatornákat. Nagyobb folyóinkban többnyire csak az áradások után jelenik meg a hullámtereken. Jellegzetes bélyege a farok alatti úszó tövén található pontsor, valamint az oldalvonal, amely csupán az első néhány pikkelyen látható. Élőhelyei­nek eltűnése és az inváziós fajok terjedése miatt állományai jelentősen visszaszorultak. Hazánkban védett, természetvédelmi értéke 10 ezer forint. 2024-ben a réticsík volt a nyertes.