Időjós kacsáink

Nagyon úgy tűnik, hogy néma kacsáink tényleg jó időjósok. Ahogy korábban már beszámoltam róla, árgus szemekkel vártam, hogy mikor jelennek meg a fészkelő­hely­nek kinézett kicsi zugokban az első tojások. Nos, erre az idén nagyon későn került sor, február 13-án találtam az első gyönyörű, márványosan fehér tojást az ólépület egyik félreeső sarkában. Aztán – azóta – mindennap leltem egyet. Igaz, minden második nap más-más helyen. Ami nem véletlen, ugyanis a nagy hideg miatt nem hagytam meg e tojásokat, felszedtem naponta, mert megfagytak volna a mínusz 13-14 fokos hidegben. Ezeket egyébként is megesszük, csak a tavaszit keltetjük. (Egyébként ilyen időben érdemes délelőtt és napszállta előtt is összegyűjteni a tyúktojásokat is az előbbiek miatt.) Az viszont biztos, hogy a 6-7 tojóból csak az egyik kacsánk kezdett el tojni, máskülönben naponta többet is találtam volna egy tojásnál. 

A többiek még kivárnak, ami igazolja kacsáink előrejelző képességét. Ugyanis azt figyeltem meg az elmúlt években, hogy ha a kacsák később – februárban – kezdik meg a tojóciklusukat, akkor a tél vége biztosan hideg lesz. Amennyiben már december végén, január­ elején találtam tojásokat, akkor általában enyhe volt a tél vége. Más kérdés, hogy aztán a március és április milyen sok fagyos reggelt hozott.