Katasztrófát emlegetnek

Már a június második felében megélt aszály és forróság is bizonyított: az aratás a vártnál korábbra tolódott, az árpa 10-15 százalékkal kevesebbet adott. A bú­­za egy része besült, a szemek nem telítődtek ki, szinte kényszerérés miatt kell sok helyen 1-2-3 héttel korábban megkezdeni az aratást. Közben a kukorica és a napraforgó szinte már az egész országban leállt a fejlődéssel, az Alföld középső részén pedig már kezdenek kisülni a táblák. A szakemberek úgy vélik, az idei akár még na­­gyobb veszteséggel járó aszály lehet, mint az évszázadosnak emlegetett 2022-ben megélt. 

A gond nemcsak a mostani csapadékhiánnyal van – május vége óta az országban szinte sehol nem volt normálisnak mondható eső –, hanem a téllel és a tavasszal is az volt. Nagyjából tavaly november óta két havi csapadék hiányzott már a szezon elejétől. Ráadásul a legcsapadékosabb hónapnak mondott júniusban szinte alig 10–30 milliméter esett. Nem véletlen, hogy már nemcsak a talaj felső 50 centis rétege száraz, hanem egy méter mélyen is csak a felvehető vízmennyiség alig negyede áll rendelkezésre. Ami már a mélyre hatoló gyökerű gyümölcsfákon is látszik: sok helyen alig fejlődik a termés, a levelek, hajtások lankadnak, alig nőnek. 

A meteorológia nem ígér sok jót: marad a meleg, és július közepéig, második harmadáig nem lesz országos csapadék, csak néhány elszórt zápor, zivatar. Azaz a kukorica nem­csak most, hanem a címerhányás, vagyis a virágzás idején is szomjazni fog. Ez azt jelenti, hogy a nagy meleg és alacsony páratartalom miatt a szemek nem kötnek meg, hiányos lesz a csövek nagy része. Már ha megmarad a növény, és nem kell idő előtt megkezdeni a betakarítást. Pontosabban még menteni a menthetőt, azaz növendékkorban lesilózni az állományt. Ekkor legalább takarmány lehet belőle. Egyébként még szükség is lehet rá, mert ugyan az első, illetve néhol már a második kaszálás után a rétek, legelők sem adnak elég füvet. Megismétlődhet a 2022-ben átélt szálastakarmány-hiány, amikor is sok juh- és marhatartó került bajba, mert alig tudta átvészelni a telet szénahiány miatt. 

S hogy mi az oka mindennek? Egyértelműen a klímaváltozás. Konkrétabban pedig az – ahogy a Mathias Corvinus Collegium Klímapolitikai Intézetének egyik tanulmánya írja –, hogy az északi-sarki futóáramlat gyengülése következtében nőtt a blokkoló anticiklonos időszakok hossza, mely Európában és nálunk is többször eredményez hőkupola-effektust nyaranta. Vagyis nagy kiterjedésű anticiklon hosszabb időre megül a kontinens fölött, és csapdaként bezárja a forró, száraz levegőt a felszín közelében.