Visszafelé folyik a folyó

A téma aktuális, hiszen egy nagy kárt okozó aszályos szakaszt élünk, még ha esett is az előző napokban. Az előadók között ott volt az Országos Vízügyi Főigazgatóság főigazgató-helyettese, Gacsályi József, aki korábban a vízügyi ágazat első vonalában szolgált a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság szatmári felügyelőjeként, így nála aligha ismeri jobban valaki a hazai vizes helyzetet. Illetve a „víztelen” helyzetet, mert manapság, néhány kisebb tájtól eltekintve, szinte az egész ország szomjazik. A folyóinkban némi túlzással alig van víz, jellemző például, hogy a Körösökbe már visszafele folyik, vagyis annyira alacsony ott a vízhozam, hogy a Tisza benyomul a medrébe. Pedig az is rendkívül alacsony, Kisköre alatt például megdőltek a negatív rekordok is. 

Ilyen helyzetben egyértelmű, hogy új alapokra kell helyezni a hazai vízgazdálkodást. Különösen súlyos a helyzet a Kiskunságban – a Duna-Tisza közében több mint tíz köbkilométer víz hiányzik – és a Nyírségben, de Békésben, a Jászságban, a Dél-Dunántúlon se sokkal kedvezőbb a kép. Sürgető feladat a víz megtartása tehát, amire meg is történtek az első lépések. A Nyírség vízháztartásának javítására már készülnek a tervek, melyek szerint a Tiszából Vásárosnaménynál vennék ki a vizet, s juttatnák el a szabolcsi homokra. 

Ennek előszeleként, vagy még pontosabban próbájának is tekinthetjük a tiszabecsi napelemes szivattyú munkába állítását, aminek segítségével 2022 óta Tisza-vizet nyomatnak be a Tiszahátra. A csatornák behálózzák Milota-Tiszabecs, Tiszakóród, Tiszacsécse határát. S az elmúlt két és fél évben ott valóságos csoda történt. Az ötven éve szárazon pihegő holtágakban ma már másfél méteres vizek vannak, s visszatért a lassan elfeledett vízi élet. A halak mellett rengeteg a vízimadár, szárcsák, gémek, vadkacsák, vadlibák vették birtokba a medert, melynek környéke is szabályosan kizöldült. 

Ez azonban még csak az első lépés, országosan nem oldja meg a vizes gondokat. Azt tudjuk, hogy az egy évben lehullott csapadék mennyisége is csökkent, az eloszlása pedig drámaian megváltozott. Sajnos a vegetáció idején jön talán a legkevesebb, ami iszonyatos aszályhoz vezet. Legutóbb három éve élték át ezt a gazdák, de sajnos az idén is megismétlődni látszik. És a hozzánk érkező vizek mennyisége is drasztikusan csökkent. Folyóink nyári kisvízi hozamai például negyven százalékkal alacsonyabbak, mint korábban. 

A talajvízszint süllyedése az ország kétharmadán meghaladja a két métert, s a már említett okok mellett ez is közrejátszik abban, hogy az évtizedeken át belvízelvezetésre használt csatornák szárazon állnak. S a holtágak jelentős része is. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara és a szakértők szerint az országban lévő 46 ezer folyamkilométernyi csatorna rehabilitációja és vízzel történő feltöltése mintegy 1,2 millió hektár mikroklímáját stabilizálná, jelentősen segítene talajaink vízkészletének helyreállításában. A kamara szerint törekednünk kell tehát arra, hogy az országon átfolyó vizeinket megtartsuk és egy „érhálózaton” keresztül kivezessük a tájba, raktározzuk és biztosítsuk, hogy a víz akkor is rendelkezésre álljon mind az élővilág számára, mind számunkra, amikor arra a legnagyobb szükség van. 

Éppen ezért született meg a Vizet a Tájba program, melynek célja a vízkészletek megőrzése, a vízvisszatartás ösztönzése. Vízkészleteink mennyiségi javulása táji, területi vízvisszatartás nélkül nem érhető el, az állami létesítmények tározási kapacitása viszont korlátos, így nem tud hatékony megoldást nyújtani.