Egy tőből ültetvényt

Hosszú, szépen rendezett sorokban állnak a dús gyümölcsterméstől roskadó áfonyabokrok az udvarukkal szomszédos kertrészen. Szeretné a tulajdonos a közeljövőben háromszor ekkora területre áttelepíteni őket, mert bár nincsenek túl sűrűn egymás mellett, de szellősebb elrendezésben jobban hozzáférhetőbbek lennének, könnyebben metszhetőek, szüretel­hetőek. 

Horton a talaj összetétele nem megfelelő az áfonyatermesztéshez. Ezért a család a töveket az ideális fejlődés és terméshozam érdekében savanyú tőzegből, kókuszrostból és perlitből álló földkeverékbe, cserépbe ültette. A speciális tárolóedények – amik inkább szélesebbek, mint magasabbak a növény szétterülő gyökérzete miatt – lyukacsos fala kivezeti a felesleges nedvességet. A földet folyamatosan savanyítani kell, a pH-szintet megfelelő értékek között tartani. Az áfonyatápot és savanyítóanyagot az ültetvény melletti tartályban keverik be, ahonnan csepegtetőrendszeren keresztül jut el a víz a bokrokhoz. Az öntözés mértéke hőmérsékletfüggő is, de aranyszabály az áfonyánál, hogy a talaj mindig nedves maradjon körülötte. 

Hét növényfajta ontja a szép termést, korai és késői szüretelésű is található köztük, amely tudatos törekvése a gazdasszonynak, hiszen szeretné a vevőit minél hosszabb ideig friss áfonyával kiszolgálni egy szezonban. A gyümölcsszemek méretében, ízében szintén észrevenni eltérést: valamely húsosabb, édesebb. Néhány bokor magasabbra nő, mások pedig dúsabbak – mutatja az Áfonyakert lelke, tulajdonosa, aki mielőtt őstermelőként belevágott a vállalkozásába, alaposan tanulmányozta a növény termesztését. 

Korábban egy közeli gyárban dolgozott, tizenkét órában. Vágyott a szabadságra, a természetben végzett kétkezi munka örömére. Ebbéli igénye gyermekkorából fakad, amelyről így mesél: – Horton nőttem fel. Édesapám őstermelőként birkákat, mangalicákat, teheneket tartott, füstölt árut és tejterméket értékesítettünk. A férjem, aki Nagyrédéről származik, szintén beleszületett a vidéki gazdálkodó létformába: szülei szőlővel és málnával foglalkoztak kereset­ki­egészítésként. A természet, a növények (és persze az állatok) szeretetét magunkkal hoztuk, ennek köszönhetően lett az első elültetett tőből háromszori bővítéssel több száz. 

A férjemmel, aki egyébként asztalos vállalkozó, együtt csináltuk az ültetvényt, és közösen gondozzuk ma is. A technikai berendezések (például az öntözőrendszer) működtetését ő végzi, míg nekem – 2024 januárjától már főállásban – marad a metszés, a sorköztakarítás, a locsolás, a szüretelés. Hiába a takarófólia a cserepek alatt, ennek ellenére is kinő a gyom néhol – kalauzol újra a bokrok között. 

A növényvédelem náluk biológiai, ami biztosíték az egészséges gyümölcstermésre. A tövek fölött kihúzott háló nemcsak a jégtől óvja a növényeket, hanem távol tartja a termésben egyébként jelentős károkat okozó madarakat, darazsakat, poloskákat. Gombás betegségek ellen tejsavót és rezes bioterméket alkalmaznak, továbbá használnak narancsolajat. A farontólepke, muslica, bundásbogár ellen bogárcsapdákkal védekeznek. Az utóbbi megjelenésekor naponta nézik át az ültetvényt és szedik le őket egyesével az ágakról. Míg a levéltetvek eltávolításáról vásárolt kétpettyes katicák gondoskodnak sikeresen – ezekről is rengeteget tanultak az áfonyás társaktól, illetve a szakmai fórumok alkalmával. 
A szezon a februári ágalakítással kezdődik, majd gyomlálással folytatódik. A hálót csak virágzás után rakják fel, hogy a beporzás idejében szabad utat engedjenek a szorgosan dolgozó méheknek. Adrienn valójában metszőollóval a kezében tanulta meg, hogy mennyit érdemes levágni a termőágról, hogy az nagyobb, szebb gyümölcsöt hozzon. A kétéves bokron a termést még csak kóstolójelleggel hagyja meg, de többnyire leszedi a virágokat róla, hogy a növény ereje a gyökér és az ágak növekedésébe forduljon. A hároméves tövek már bőséggel szüretelhetők. 

Nem tudunk jelenleg annyit termelni, mint ami termékmennyiségre igény mutatkozik – vélekednek vendéglátóink, akik a június végétől augusztus elejéig tartó szezonban frissen adják el háztól az áfonyát, előzetes rendelésleadást követően. Emellett szintén kaphatók helyben, illetve árulják néhány környékbeli rendezvényen a kisebb szemű áfonyákból készített lekvárt és szörpöt, amit a háziasszony színezék- és tartósítószermentesen, családi receptúra alapján készít el. 
Az előbbi termékkel a Kárpát-medencei III. Szörp- és Lekvár Versenyen arany minősítést kapott, hasonlóan a Magyar Ízek Versenyén, ahol a „MÍV Védjegyes Termék” címet is elnyerte. A letisztult arculatú, elegáns dizájnba csomagolt finomságok közül a natúr lekvár kilencvenkilenc százalékos gyümölcstartalmú, amelybe csak pektint tesz a háziasszony sűrítés céljából. Szörpökből szűrt, rostos, cukrot és édesítőszert tartalmazó is készül, hogy közülük mindenki megtalálhassa a neki tetszőt.