Mi kerül a pürébe?
Alig terem az éves fogyasztáshoz képest szárazbab és gesztenye hazánkban. Régen más volt a helyzet. A gesztenye ügye a nehezebb, ugyanis a klíma változása az egyik ok a termelés visszaszorulásának. A bab esete inkább piaci, jövedelmezőségi kérdés.
Kép: 20231012 Pécs A hó végi Halloween ünnepekre készülődnek a vásárcsarnokban. Nagy a kínálat a szelídgesztenyéből, sütő és dísztökökből. Denevérnapot szerveznek a látogatóknak. Fotó: Laufer László ll Dunántúli Napló, Fotó: Laufer László
Talán furcsa lehet, hogy egymástól két, nagyon eltérő haszonnövényről írunk egy cikkben, de azért van bennük közös. Pontosabban inkább régen volt. A bab ugyanis tömeges és olcsó terméknek számított, annyira, hogy érdemes volt a gesztenyepürét hamisítani vele. Ma ez nemigen fordul elő, mivel a bab is jócskán drágult. Régen, a rendszerváltásig 4-5 ezer hektáron folyt a termesztése. Ma már alig foglalkozik vele valaki, alig néhány száz hektár az éves országos terület – ebben nincs benne az otthoni, kiskerti termés –, így aztán évente 12 ezer tonnát importálunk, főleg Kanadából és Észak-Afrikából. (A helyzet hasonló a szárazlencsénél, ott is főleg kanadai és orosz termést kínálnak a boltokban.) Holott a bab finom, ráadásul fehérjében, keményítőben gazdag alapanyag, régen a téli időszakban – mint ahogy más hüvelyes is – az étkezések egyik alapja volt. A szárazbab egyszerű körülmények között is jól tárolható, akár évekig.
S hogy miért nem termesztünk több babot? Egyrészt a termelési feltételek változtak, ma már egy sor növényvédelmi hatóanyagot kivontak, amik nélkül problémás a gondozása, aztán évről évre ugrál az ára, nehézkes a vetőmagellátás, másrészt a klíma, a forróság, az aszály sem kedvez a termesztésének.
Az utóbbi az oka az étkezésre szánt szelíd gesztenye visszaszorulásának is. Itt is növényvédelmi gondok vannak, sok új betegség és kártevő is megjelent, a csapadék is kevés. A megszokott fajtákat le kellene váltani. Régebben több száz hektár gesztenyeültetvény volt hazánkban, ma már alig 200-300 hektár. A hazai gesztenyét sarokba szorítja a sokkal nagyobb méretű, piacosabb import is. A termés mennyisége az előbbiek miatt erősen ingadozik, hol 200, hol 500 tonna a hozam. A kedvező termőtáj a Nyugat-Dunántúlon található.
A gesztenye hazai termesztése az 1970-es években még kifejezetten ígéretesnek számított. Akkoriban közel 500 hektáron zajlott az ültetvényes termelés, Somogy, Vas és Zala vármegyékben nagy koncentrációban. Ma azonban már alig több mint a fele maradt meg ennek. A termésmennyiség pedig 200 és 500 tonna között mozog, de ez évről évre drasztikusan ingadozik. Sok függ az esőktől, illetve a kártevők – gubacsdarázs –, kórokozók – kéregelhalás – aktivitásától. A fentiek miatt a gesztenyeellátásban is meghatározó lett az import. Jön görög, olasz és spanyol gyümölcs, de főleg kínai. Az árak változóak – 2 ezertől akár 5 ezer forintig terjedhetnek kilónként – kereskedőtől függően.
