Ennyit adott az év
Az év utolsó lapszámában szokás szerint számvetést adunk arról, mi minden történt a Szabad Föld Kertjében 2025-ben. Egy szóval nehéz lenne jellemezni, de talán annyit elöljáróban, hogy vegyes évet zárunk.
Kép: A nagy ültetvények egy része is szépen termett, csakúgy, mint a kertünk körtefái, Fotó: Kállai Márton, Forrás: Szabad Föld
Mint minden növénnyel, állattal foglalkozó kiskerttulajdonosnak, úgy nekünk is elsősorban az időjárás okozta helyzetekkel kellett megküzdeni. Pontosabban volt, amivel sikerült, volt, amivel nem.
Amivel nem tudtunk mit kezdeni, az a tavaszi fagyok sorozata. Nemcsak egy fagyos éjszaka volt nálunk, ezért már az április elejei nagy, mínusz 7–9 fokos hideg előtt, a kajszi virágzásakor eldőlt, hogy nem lesz – az idén sem – barack. Aztán jött a már említett, szinte az egész országban taroló, két-három fagyos éjszakát és reggelt hozó hideg. Ez elvitte a cseresznyét, a meggyet. A két gyümölcsből jó, ha 3-4 kilót sikerült szedni. Az alma, szilva, körte, birs jól bírta, és még az őszibarackfáinkon is közepesnek mondható volt a termés. A legjobban mégis a szőlő termett. Annyira, hogy megcsinálhattam a gödöllői lugasunkról az első szüretet. A szigligeti szőlőtermést kiegészítve levittem 60 kiló muskotályost, míg októberben az Izabellából és a favorit szőlőből elkészült az első 60 liternyi bor. Ezt a sillert mostanában fejtettem le először.
Az is igaz, hogy az augusztus közepétől érő különböző körtefajtáink is szépen adták a termést: ettük frissen, lett belőle befőtt, és nem utolsósorban folyamatosan teltek meg a cefréshordók. Alma is került hozzá vagy 70 kiló, már csak azért is, mert egyrészt az egyik öreg idaredfánk tönkrement, aprócska termést adott. Viszont az idén szedhettük le az első termést négyéves birsfánkról, egyből 2-3 kilót adott. Sikerült még szerezni hozzá, úgyhogy az utolsó hordó cefre már birsből készült. Összesen 180-200 liter érik még a pincében.
Ha már említettük a bort, a szigligeti szőlő adott úgy 200-250 litert. Viszont állandó rettegés töltött el, mikor mentem permetezni, vajon mikor látom meg az első aranyszínű sárgaság betegséggel fertőzött tőkét. Mert hiába permetezett az ember vagy 4-5 alkalommal a fitoplazmát terjesztő kabóca ellen, a környék (Badacsony-Szentgyörgy-hegy) igencsak fertőzött terület már évek óta. Az őszi nagy razzia után ki is vágtak többhektárnyi szőlőst a vidéken.
A kertben persze termesztettünk zödségféléket is, nem olyan sokfélét, mint korábban, de azért bőven akadt paradicsom, paprika, tökfélék, uborka. Nem foglalkoztam viszont hagymafélékkel, babbal, káposztákkal. Valahogy kimaradt, meg igazából most idő sem lett volna annyi. Nem véletlen, hogy a fél kert ágyásaira geotextilt húztam, azokba ültettem a palántákat, majd az egészet szalmával fedtem jó vastagon. Mindenhová csepegtetőcsöveket fektettem. Mert tény és való, ezek nélkül a haszonnövény nem, csak a gyom nő a forró aszályban.
A baromfiudvaron sem történt sok újdonság, viszont sikeres évet zártunk: 18 tyúkunk becsülettel kiszolgált (van köztük már 4 éves is), ezeket levágjuk mostanság, már csak azért is, mert megérkezett 25 új tyúk. Jó áron, egyszer letojt állományt sikerült venni, amelyek az eddigi tapasztalatok szerint még két évet biztosan szépen tojnak. A néma kacsák remekeltek: szilveszterig nagyjából 20, aztán január végén, februárban még 20-25 darabot kell majd levágnunk.
Az ősszel már pótoltam néhány fát: a két kipusztult idared helyére vettem három csemetét, illetve egy korai szilvának is akadt még hely.
Ha számolni kell, akkor a végeredmény nagyjából megint pozitív, így 150-200 ezer forint, ami úgy jött ki, hogy nyereséges a zöldség és gyümölcs, viszont a vett tápon történő állattartás biztosan csak „vitte a pénzt”.
