Mennyit ér a nagyobb fagy?

Általános vélekedés, hogy a nagy hideg azért jó, mert kiirtja a kártevőket, sőt, a kórokozók egy részét is. Nos, ez sajnos nem teljesen igaz, de tekintsük át, mégis, mire számíthatunk! 

A Föld minden pontján úgy alakul ki a folyamatosan változó életközösség, hogy az ott jellemző éghajlati tényezőkhöz alkalmazkodjon. A Kárpát-medence, mint tudjuk, kontinentális klímájú, azaz vannak nagy téli hidegek, akár mínusz 15–30 fokkal és a nyarak akár 40 fok meleggel is. Az itt őshonosnak mondható állatok, növények bírják ezt a hatalmas terhelést, a félévente beköszöntő óriási hőmérséklet-különbségeket. Ezért a mostani nagy hidegnek mondott néhány hét szinte meg sem kottyan számukra.

A túlélési stratégiák eltérőek, van állat, mely hibernálódik, azaz úgymond téli álmot alszik, van, amelyik melegebb rétegekbe húzódik, például a föld alatti üregekbe, résekbe. Talán az egyik legváltozatosabb megoldásokat a rovaroknál találjuk. Ezek vagy kifejlett egyedként, vagy lárvaként, vagy báb, pete formájában telelnek át. Akad, amelyeknek elég a kéreg alá, résekbe, zugokba húzódniuk, s mikor jön a tavasz, „felélednek”: a felnőtt egyed párt keres, ivarzik, szaporodik. A bábból kikel az imágó. A pete fejlődésnek indul, a lárva tovább fejlődik és felnőtt egyed lesz. Ha nem lenne ilyen túlélési fogás, akkor e fajok kipusztulnának egy-egy térségben. Vagyis a mostani fagyok az őshonos rovarokban – legyenek azok az ember által kártékonynak tekintettek – sok kárt nem tudnak tenni, maximum a kezdeti egyedszámuk csökken le tavaszra. Ez is jó, mert később indul el a kertek ellen a nagyobb roham. 

Talán szerencsénk lesz viszont ebben az évben az utóbbi időszakban nálunk is megjelent olyan kártevőkkel, melyek más vidéken voltak őshonosak. Ezek egy része ráadásul melegebbet kedvelő állat, s az utóbbi enyhe telek adtak számukra lehetőséget a megtelepedésre, illetve a túlélésre. 

Gondolhatunk elsőként akár a különféle poloskákra, az idegen honos szúnyogfajokra, kullancsokra, állatainkat fertőző légyfajokra, de lepkékre, molyokra, cincérekre, fa­rontó bogarakra, levéltetvekre is. 
Most például reménykedhetünk abban, hogy például a diót károsító légyfaj egyedszáma alacsony lesz idén, ugyanis a bábja a diófák alatti talaj néhány centis mélységében telel át. Most van remény, hogy a talaj átfagyott eddig a szintig, bár a hótakaró sok helyen elég vastag, és az szigetel, ami miatt hiába volt mínusz 10–15 fok.