Békamentők kellenek

Elevenedik a természet. Érzik ezt a békák is, közeledik a peterakás ideje, de ez számtalan veszélyt jelent az állatokra. Ám segíthetünk rajtuk. A Duna–Dráva Nemzeti Park is ezt teszi, ahol az önkéntes békamentők jelentkezését is várják a kritikus időszakban. 

A szárazföldi békák élete csak a peterakás idején van vízhez kötve, ezen az időszakon kívül sok fajuk erdőben, mezőn él. Kora tavasszal a telelőhelyükről tömegesen megindulnak a vizek felé. Ilyenkor a nőstény békák vannak különösen nagy veszélynek kitéve, amelyek rengeteg petét cipelnek magukkal, így mozgásuk különösen nehézkes. A békák vándorlási útvonala általában zavartalan. Gond akkor van, amikor a vándorlási útvonalukon forgalmas közút vezet keresztül. Itt kapnak fontos szerepet a természetvédő ­önkéntesek, akik segítik a békákat biztonságban átjutni a forgalmas utak túlsó oldalára. A kétéltűeket az út erdő felőli oldalán vödörbe helyezik, majd átviszik az úton és ­szabadon engedik őket, hogy folytathassák útjukat a víz felé. Ha a víz közel van az úthoz, praktikus ­közvetlenül a vízparton elengedni őket. 

A nemzeti park honlapján egy „Békamentő-kisokos” is szerepel, ahol az önkéntesek megtudhatják a legfontosabb békamentő ismereteket. A békák vándorlása a tapasztalatok szerint február végétől április közepéig tart. A vonulás kezdete és intenzitása függ többek között a hőmérséklet alakulásától és a csapadéktól. Néhány óra leforgása alatt történhetnek olyan hirtelen változások, amelyek nyomán tömegesen útra kelnek a békák. Ilyenkor hirtelen van szükség sok önkéntesre, hogy minél több békát biztonságosan át lehessen vinni az út túloldalára. A mentés szürkület környékétől az esti órákban zajlik, ezért célszerű, hogy a résztvevők viseljenek láthatósági mellényt, és legyen náluk feltöltött, több órán át üzemkész lámpa. A részletes tudnivalókról tájékozódni lehet a nemzeti park honlapján.