Metszeni, égetni

Csaknem másfél évtizede terjed, károsít már az egész országban, de tavalyig senki, tényleg senki nem törődött vele komolyan. Legalábbis olyan komolyan, mint tavaly ősszel, mikor is az állam is nagyobb koordinációt és nem mellesleg pénzt fordított a kór felderítésére, nem kímélve emberi és gépi munkát. 

A fitoplazma okozta kórság szinte az egész országban elterjedt. Sokan tudomást sem vettek róla, ha azonosították is a beteg tőkét, azért még „adtak neki egy kis időt, hátha kinövi a bajt”. Hát nem növi ki. Ez a primitív baktériumféle olyan gondot okoz a termesztett szőlőben, melyet nem hever ki, legfeljebb néhány évig, egyre romló állapotban eléldegél, de már nem hajt, nem terem normálisan. S közben fertőzi a többi tőkét, a szomszéd szőlőt és a környezetében legalább fél tucat növényt, mely nem is mutat kóros tünetet, de testében megtartja a fitoplazmát, mely aztán onnan újra tovaterjedhet az amerikai szőlőkabóca szívogatásai által. 

Mit tehet az a kertész, aki néhány tő csemegeszőlőt termeszt, vagy éppen néhány száz tövet gondoz akár már évtizedek, óta és abból magának 200–400 liter bort állít elő évente? Először is legyen tisztában a helyzettel. Tájékozódjon, figyelje a saját szőlőjét és a szomszédokét is. Tudja, hogy mikor és hogyan kell védekezni. A fitoplazma ellen nem lehet, de a terjesztő rovar ellen az őszi és tavaszi lemosózással, a nyári 3-4 alkalommal végzett felszívódó rovarölő szeres permetezéssel igen. A metszett vesszőket el kell égetni. És nem szabad megalkudni: ha gyanús tőkét talál, azt jelentse, illetve vágja ki és égesse el, vagy temesse mélyre a földbe. És ne szégyellje, ha a környékén valahol ilyen tőkét lát, jelentse az illetékes hatóságoknak. Ez nem besúgás, nem feljelentés, egyszerűen ezen és az előbbieken fog múlni, hogy néhány év múlva lesz-e még kiskerti szőlőtermesztés. A nagyüzemek ugyanis képesek védekezni. A szórványszőlősök viszont, kitettségük miatt, elég kis eséllyel.