Három év, három csapás

Szép, napsugaras a tavasz a Felső-Tisza mentén is. Virágzó gyümölcsösök mellett visz az út, látszólag minden békés, nyugodt. De ha alaposabban szemügyre veszi az ember a fákat, furcsa színeket lát. Azok a fehérek nem is fehérek, hanem szürkébe, barnába hajló pasztellsárgák, s ha csak picike szellő is támad, felhőkben szállnak a szirmok. Azokból a virágokból már nem lesz se körte, se alma! De szilva sem, ami talán errefele a legnagyobb becsben tartott gyümölcs. 

A szilvatermesztés egyik fellegvára az Erdőhát kapuja, Penyige. Itt még ma se igen van olyan kert, ahol ne lenne nyolc-tíz berbenci, illetve penyigei, vagy, ahogy az itteniek mondják, nemtudom szilvafa. És vannak olyanok is, akik nem elégednek meg a mezsgye mellett növő pár fával. Kőrösi Gábor kéthektáros szilvásának zömét is ezek adják, de vannak modernebbnek mondott fajták is, mint például az Elena. Sajnos, a fagy nem kíméli, s most sem kímélte egyiket sem, pedig a nem­tu­dom meg a berbenci híresen kemény, szívós fajta, amit permetezni se nagyon kell. De most oda a gyönyörűen gondozott szilvás termésének döntő többsége. 

– Munkakörömből fakadóan ismerem a helyzetet, sajnos nagyon nagyok a károk, a csonthéjasok termése a Tiszahát nagy részen odaveszett – fogad bennünket a penyigei kertben vendéglátónk. – Vannak települések, ahol százszázalékos a kár, de ahol enyhébbek is voltak a hajnalok, ott se lesznek nagy gondok a betakarítással meg az eladással. Több olyan gazdálkodóval beszéltem, akik fagyvédelmet végeztek, ami lehet kémiai, valamilyen szer kijuttatása, vagy akár mechanikai, mint a tüzelés, füstölés, de sajnos nem igazán sikerült nekik sem a gyümölcsösöket megvédeni. 
A szomszédos Kömörőben híres pálinkafőzdét üzemeltető Szim János szerint is kiábrándító a helyzet. A sok-sok éves tapasztalattal rendelkező szakember szerint ugyan voltak már máskor is fagyos áprilisi napok, de olyanra a legöregebbek sem emlékeznek Szatmárban, hogy három egymás követő évben tönkre­menjen a termés. A kömörői főzde természetesen nem csupán kömörői gyümölcsöt használ, a fél Tiszahát oda hordja a cefrét, de az idén nemigen lesz sok, saját gyümölcsből főzött pálinka Szatmárban. 

A szatmári almatermesztés egyik központja volt régen Kis- és Nagyszekeres. Több száz hektáros kertekben termett a gyümölcs, ám ez mára sajnos drasztikusan lecsökkent. Kisszekeresen például ma már alig fél­tucatnyian foglalkoznak vele, de komolyabban közülük is csupán ketten. Egyikük a község polgármestere, Gyöngyösi Attila, aki annak idején a nagyanyjától örökölt két sor hagyományos starking almafát, s lassacskán megszerette a vele való foglalatosságokat. A két sor „téeszalmásból” mára kilenc hektár korszerűen művelt gyümölcsös lett. Fokozatosan cserélte ki az állományt, ma a kert zömét tíz-tizenkét éves, rezisztens fajták alkotják, amelyeknek lényegesen könnyebb a növényvédelme. Levella, Luna, Rozella, Goldrush fajták alkotják a zömét, de egy másik kertben van egy Red Idared-telepítés is. Az étkezési almáról neki is le kellett mondani, mert a munkaerő itt is hiányzik, ősszel egyszerűen nincs, aki leszedje a termést. 
Az idén, ha lenne is szabad kéz, akkor se telnének az almásládák – itt is minimális lesz a termés. 
 

 A korai tavasz a gyümölcsfák rügyeit is kicsalta, korán kezdődött a virágzás, a húsvét környéki mínusz 7-8 fokos hidegek pedig pont derékba kapták a virágzást – ecseteli az elmúlt napok történéseit házigazdánk. – Átvizsgálva a megmaradt virágokat, azt láttuk, hogy az első kötések 90-95 százaléka lefagyott. Abban bízunk, hogy a mostani piros bimbókból valamennyi termést mégiscsak sikerül betakarítani. De így is, ha a másodvirágzásból összejön húsz-harminc százalék, már összetesszük a két kezünket. És sajnos nemcsak a fagy, az aszály is ellenünk dolgozik. Kénytelen vagyok én is valamiképp pótolni a csapadékot, egy lassan vontatott 2000 literes tartályból folyamatosan locsolom a kis fákat, hogy átvészeljék a nehéz időket. De a faggyal sajnos nem tudok, nem tudunk mit kezdeni. 

Tetézi a gondokat, hogy hiába nem lesz ebben az évben termés, s persze bevétel sem, a fákat ugyanúgy gondozni kell, mintha roskadásig meg volnának rakva. Ugyanis ha az elmarad, a jövő évi termést tennék kockára. Ezt pedig nagyon kevés gazdaság élné túl, már az is csoda, hogy eddig talpon maradtak. 

∗ 

Lapzártakor kaptuk a hírt Szatmárból, hogy a napokban újból mínusz 4 fokot mértek, s a megmaradt termés jó része is lefagyott.