Nem szeretem növényeim
Kevés szó esik a kertünkben hívatlanul megjelent, vagy éppen magunk által ültetett, de idővel „elszabadult”, túlszaporodott növényekről. Ezek lehetnek invazív, idegen honos fajok, de bőven akad őshonos is közöttük. Ezek a legtöbb esetben egész évben munkát adnak a kertésznek.
Kép: A komló egyre terjed az országban, és mindent beborít

A sokak számára gondot okozó bálvány-, vagy a népnyelv szerint ecetfa, hála istennek, még nem telepedett meg a kertben, de sok helyen szinte kiirthatatlan. Hiába vágja ki az ember, újra sarjad, a gyökeréről is szaporodni képes. Ebben hasonlít az akácfajokhoz. S az utóbbi években divatos császárfák hasonló kellemetlen meglepetést okozhatnak. Sokszor hiába vágja ki, ássa ki az ember még a tönkjüket is, a földben maradt szerteágazó gyökérzetről újrasarjadnak. Az új hajtások a régi törzstől akár 5-6 méterre is felüthetik fejüket. Mit lehet tenni? Sajnos nincs más módszer, mint a vegyszeres növénymérgezés, azaz totális gyomirtó szert kell – egymás után egy évben akár többször is – használni.
Talán egy fokkal könnyebb dolgom van a szintén idegen honos zöld juharral, ami sokat kibír, tövig vághatod a magról is könnyen terjedő és szaporodó fát, újra kisarjad. Néhány év alatt többméteresre nő. Szeretik a juhok, kecskék, de sok haszna nincs. Viszont ha az ember kivágja, a maradék tönkökbe lyukat fúr és feltölti gyomirtóval, akkor legtöbbször sikeres a beavatkozás. Hasonlóan működik mások szerint a gázolaj is.
Az utóbbi években egyre több magoncot találok a kertekben az ostorfából és az eper – mások szerint szeder – fákból. Ezek is gyorsan nőnek, ráadásul még az egyéves magoncot is alig lehet kitépni a földből a gyökérzete miatt. S ha már gyökérzet: az egyik legéletképesebb növény a kertünkben a ma már mindenhonnan kibukkanó komló. Ezzel évtizedekig nem találkoztam, de az utóbbi években nagyon elszaporodott. Magról kel, de ha van egy két-három éves föld alatti töve, akkor képes gyökérről is nőni. Márpedig a gyökerei a tő körüli talajt úgy átszövik, hogy szó szerint nem viszi el a kapa, fejsze sem. Olyan szálas, szíjas a gyökér, mintha kendermadzag lenne. Az évente akár 5-6 méterre is felfutó, mindenre felnövő komló irtása mechanikai úton nem megy. Hiába próbáltam két-három hetente folyamatosan letépni a föld feletti részeket, a tövéből egész évben bújtak ki az új hajtások, kimeríthetetlennek tűnik ez a növény. Az időben végzett vegyszeres permet használ csak ellene: várjuk meg, míg elég nagy lesz a zöld levélfelülete, s ekkor kezeljük le. Vélhetően utána is ki fog hajtani, de ha ezt is lemérgezzük, előbb-utóbb kipusztul a növény.
Sokan szeretik a trombitafolyondárt, de kevesen tudják, milyen agresszív növény. Ennek gyökerei szintén több méterre elhatolnak, s a talajból rendre hozzák a sarjakat. Ezeket már sokszor kikapáltam, a gyökereket is felapróztam ásóval, de a földben maradt 10-15 centis, alig ujjnyi vastag gyökérdarabból is újrahajt.
A vadszőlő is hasonlóan képes terjedni, magvait a madarak terjesztik. A komlóhoz hasonlóan képes beborítani mindent a kertben, hiába vágjuk tövig, újra fog hajtani. A sort még lehetne folytatni például az orgonával, mely tömegével ontja évről évre a gyökérsarjait. Egy a tanulság: jól fontoljuk meg, mivel ültetjük be a kertünket!