Amikor a kevesebb is több

Nem lesz gondom idén sem a kajszival a Szabad Föld Kertjében, ugyanis nem maradt a fákon szinte semmi. A termések – sok száz – bő cseresznyeméretet elérve egy hét alatt a földre hulltak. A fagyot megúszták a virágok, de a termés mégis megfázott. Más fáimon viszont itt az ideje a termést ritkítani, mert nagyon jól kötöttek az őszibarackfák, az alma, a körte is. Utóbbinál azonban nem lesz sok munkám, mert érdekes módon csupán a fák egy-egy oldalán, illetve – vélhetően a hidegtől jobban védett – kisebb részeken fordul elő, hogy csokorban állnak a kis körték. A többi helyen a természetes gyümölcshullás elintézte ezt a munkát, elfogadható mennyiséget hagyva az ágakon.

Az almafákra viszont fel kell másznom, mert akad olyan terméscsoport is, ahol öt-hét kicsi alma is megmaradt. Ezekből sokat le kell szedni, ahogy az őszibarackok közül is lejön akár több vödörnyi.

Mikorra időzítsük e munkát? Akkor, ha tényleg véget ért a gyümölcshullás. Elég a fák alá nézni, illetve jól megrázni az ágakat. Ha még sok apró terméske esik le, akkor még várjunk vele, ha nem, megkezdhetjük a feladat végrehajtását.

Ennek lényege, hogy csak annyi termést hagyjunk meg, hogy kettő között mindig legyen egy kifejlett termésnyi szünet, hézag. Az eltávolításkor használjuk a körmünket, de jobb óvatosan csavarva lepattintatni a zöld gyümölcsöt. Ha sok van egy csokorban, akkor mindig a legnagyobbat hagyjuk meg. Ezzel a fáknak is segítünk. Nem fog „megszakadni”, nem lesz túlterhelve, lesz a termés kinevelése mellett energiája nyáron megfelelő virágrügy kinevelésére, az ágrendszer erősítésére. Így elkerülhető, hogy az egyik évben megszakadó fa a következőben szinte nem terem semmit.