Támadás a föld alatt

Ahogy jött a meleg, a szárazság, úgy kaptak rá a megerősödő, illetve a talaj melegedésével egyre aktívabb és éhesebb pajorok, más talajban élő kártevők. Ezért nem véletlen, hogy éppen ez idő tájt jelennek meg a kerti gyepekben (is) a károsításra utaló száradások. Amennyiben ezek kisebb-nagyobb, tenyérnyi, vagy akár a fél, egy méter átmérőt is elérő szabálytalan foltok, úgy szinte biztos, hogy a különféle cserebogár pajorok károsítottak. Méghozzá végzetesen, mert e lárvák kedvence a fűfélék gyökérzete. Ezért van az, hogy ha a beszáradt, sárgás füvet megfogjuk, úgy ki is emelhetjük az egész csomót, semmi nem tartja a földben. Amennyiben egy ilyen területet felásunk, akkor döbbennénk rá, hogy egy négyzetméteren akár több tucat kisebb-nagyobb pajort is begyűjthetünk aprólékos munkával. Ráadásul több faj is élhet egymás mellett, s az egyik egy, a másik két, a harmadik akár 3, vagy 4-5 évig is fejlődik, azaz károsít, míg felnőtt egyeddé alakul át.

Persze kialakulhatnak más miatt is foltok, de ezek általában kisebbek, illetve a gyökérzetnek nincs baja. A fű levelei károsodnak, általában megsárgulnak különféle gombáktól. Ezek ellen van orvosság: permetezni kell, és/vagy csökkenteni a kiöntözött víz mennyiségét, a locsolás időtartalmát.

A pajorok ellen nehezebb fellépni, mivel a talajban élnek. Sokfajta kezelést ma már nem igen lehet végezni, mert a talajfertőtlenítő szerek többségét ma már kiskertekben tilos használni. Viszont van egy megoldás: ragadozó fonalférgekkel kell belocsolni a területet. Ilyen készítmény – bár nem olcsó – kapható, megrendelhető a gazdaboltokban. A lényeg, hogy a talajt a férgekkel való belocsolás után folyamatosan nedvesen kell tartani – de nem sárosan! –, mert ezek az apró férgek ilyen környezetben fejlődnek jól és pusztítják a pajorokat. 

De nem csak azokat, hanem például a különféle lószúnyog fajok talajban élő és szintén a gyepet károsító lárváit is.