Miért nem lesz elég a purhab?
Télen szembesülnek sokan azzal a bosszantó jelenséggel, hogy a méregdrágán kicserélt, legkorszerűbb műanyag vagy fa nyílászárók mellett is huzat tekergőzik a szobában, a sarokban pedig óhatatlanul felüti fejét az egészségtelen penész. A tulajdonosok ilyenkor elkeseredetten vádolják az ablakgyártót vagy az üvegezés minőségét, pedig a hiba döntő többségében nem magában a szerkezetben, hanem annak beépítési módjában keresendő. A hagyományos, kizárólag purhabra támaszkodó beépítés nem mindig elegendő: ha azt szeretnénk, hogy az új ablak beváltsa a hozzá fűzött reményeket és évtizedekig szolgálja a ház melegét, érdemes felfedeznünk a szakszerű, háromrétegű zárást biztosító szalagos technológiát.
Kép: A RAL szalagos háromrétegű beépítési eljárással elkerülhetők a kellemetlenségek
Lakásfelújításkor vagy új családi házak építésekor a legtöbben hosszas mérlegelés után választják ki az ideális nyílászárókat. Alaposan átnézik a brosúrákat, összemérik a profilok vastagságát, megszámolják a légkamrákat, és természetesen a háromrétegű üvegezés hőszigetelési értékeit vizslatják a legjobb ár-érték arányt kutatva. Ez a gondosság teljesen természetes, hiszen az ablakcsere hosszú távú, komoly anyagi befektetés. Ugyanakkor a tapasztalat azt mutatja, hogy a siker sokszor abban a néhány centiméteres résben rejlik, amely a behelyezett ablakkeret és a meglévő falazat között húzódik. Ha ez a csatlakozási hézag nincs megfelelően és időtállóan lezárva, akkor a legdrágább, prémium kategóriás ablak szigetelőképessége is kárba vész.
A hazai építkezéseken évtizedek óta egyeduralkodónak számító gyakorlat szerint az ablakos szakemberek beállítják a tokot, rögzítik a falhoz, a fennmaradó rést pedig bőségesen kitöltik flakonos purhabbal. A lakástulajdonos pedig elégedetten bólogat, hiszen a hab látványosan kitágul, kitölt minden apró zugot, majd megszilárdulás után a felesleg levágásával már késznek is nyilvánítják a munkát. Ezzel a módszerrel csupán az a bökkenő, hogy a purhab önmagában messze nem képes ellátni minden szigetelési feladatot. A szakértők szerint a purhab valóban páratlanul jó hő- és hangszigetelő anyagot képez a hézag középső részén, ám két alapvető tulajdonság teljesen hiányzik belőle: nem biztosítja a belső oldali légzárást, kívülről pedig védtelen az időjárás viszontagságaival, valamint az ártalmas UV-sugárzással szemben.
A probléma a fűtési szezon beálltával válik igazán égetővé. A lakásban tartózkodó emberek jelenléte, a főzés, a mosás és a teregetés mind magas páratartalmat eredményez a szobákban. A meleg, párás beltéri levegő folyamatosan igyekszik a hűvösebb külső tér felé, és ha a csatlakozási rés belülről nincs légmentesen lezárva, a pára átszivárog a purhab szerkezetén. Ahogy halad kifelé, a résben egyre hűvösebb környezettel találkozik, minek következtében a nedvesség kicsapódik, és átáztatja a szigetelőanyagot. A nedves purhab veszít a hőszigetelő képességéből, a folyamatosan jelen lévő nyirkosság pedig egyenes utat nyit a falak elszíneződéséhez és a makacs penészgomba megtelepedéséhez.
Ezt a kellemetlen és egészségtelen folyamatot hivatott megakadályozni a professzionális RAL szalagos beépítés, amely nem egy új csodaterméket vagy egyetlen gyártó márkáját jelöli, hanem egy átgondolt, háromrétegű beépítési eljárást. A technológia lényege, hogy a fal és a keret közötti rést három, egymást kiegészítő védővonallal látja el. A legbelső réteget egy speciális légzáró és párafékező szalag képezi, amely elzárja a beltéri meleg levegő útját, így a pára egyáltalán nem tud bejutni a szerkezeti hézagba. A középső réteg maga a hőszigetelést végző anyag, ami lehet a megszokott purhab is. A legkülső védelmi vonalat pedig egy olyan különleges szalag alkotja, amely ellenáll az esőnek, a szélnek és a napsugárzásnak, miközben páraáteresztő tulajdonságának köszönhetően engedi kiszáradni az esetlegesen mégis bejutott nedvességet.
Felmerül a kérdés, hogy ha ez a módszer ennyire hatékony, miért találkozunk vele mégis ritkán a házak felújításakor. Az ok egyszerűen a kivitelezés idő- és munkaigényében, valamint az abból fakadó költségekben keresendő. A tömítőszalagok ugyanis kizárólag egyenletes, pormentes és tiszta felületen képesed tapadni. Míg egy újonnan épülő ingatlannál a téglakáva eleve sima és előkészített, addig egy hatvan-nyolcvan éves Kádár-kocka vagy régi parasztház gerébtokos ablakainak kibontása után a falnyílás meglehetősen siralmas képet mutat. A téglák elmozdulnak, a vakolat mállik és egyenetlen marad. Ahhoz, hogy a RAL szalagokat szakszerűen fel lehessen ragasztani, a bontás helyét előzetesen teljesen vissza kell javítani és simára kell vakolni. Ez a káva-előkészítés kétszer annyi munkaórát igényel a mesterektől, amit sok szaki vagy maga a megrendelő a gyorsabb és olcsóbb haladás érdekében inkább megpróbál megspórolni.
A megfontolt lakástulajdonosnak azonban érdemes tisztában lennie azzal is, hogy a szalagos megoldás sem jelent csodaszert minden létező építési hibára. A szalagok és a purhab kizárólag a szigetelésről és a védelemről gondoskodnak, a nyílászáró mechanikai rögzítését nem váltják ki. Az ablakokat továbbra is a falazat típusának megfelelő, erős csavarokkal és horgonyokkal kell stabilan a helyükre rögzíteni. Ugyancsak tévhit, hogy a szalag önmagában megszünteti a homlokzati hőhidakat, hiszen a fal áthűlése az ablak beépítési mélységétől és a külső szigetelés meglététől is függ. Végül pedig fontos a rendszeres, alapos szellőztetést is, hiszen a lakásban keletkező pára elvezetéséről a friss levegő beengedésével továbbra is gondoskodnunk kell.
A gondosan és szakszerűen kivitelezett, minőségi anyagokkal végzett beépítés igazi értéke abban áll, hogy a drága pénzen megvásárolt, korszerű ablak csatlakozási hézagja nem válik a ház gyenge pontjává. A háromrétegű védelemmel megelőzhető a nem kívánt huzat, megóvható a falak épsége, és garantálható, hogy az ablakkeret körüli szigetelés évtizedeken át megőrizze eredeti teljesítményét, valódi melegséget, komfortot teremtve a családi fészekben.
