Le a boros kólával!

Nemzedékváltás készülődik neves borászaink családjában. Gyerekeik Egerben, Gál Tibor szobránál jelentették be, hogy országos egyesületet alapítottak.

Házunk tájaPalágyi Edit2008. 10. 22. szerda2008. 10. 22.
Le a boros kólával!

A Junibor Egyesület tagjai többek közt azért fogtak össze, hogy leszoktassák kortársaikat a boros kóláról. A tagok listáján nem akármilyen hangzású neveket olvashatunk: Gere Andrea, ifj. Figula Mihály, ifj. Gál Tibor, ifj. Kamocsay Ákos, Bock Valér, Takler András, hogy csak néhányat említsünk. A húszas-harmincas éveikben járó szakemberek, akik a legjobbaktól, a szüleiktől leshették el a szakma fortélyait, nem figyelik féltékenységgel egymás munkáját, sőt, szeretnék megosztani a tapasztalataikat. Azért hozták létre a társaságot, hogy egyfajta véd- és dacszövetséget alkossanak a magyar borkultúra érdekében. Terveik szerint a Junibor emblémája majdan a minőség garanciáját jelentheti a palackokon, tudom meg ifjabb Gál Tibortól. Édesapját nem véletlenül nevezték a magyar bor utazó nagykövetének, hiszen nemzetközi szaktekintélynek számított, évekig dolgozott Dél-Afrikában és Olaszországban. Tragikus halála miatt a fia húszévesen rákényszerült, hogy átvegye a stafétabotot.
Az egyesület tagjai elsőre nem harapnak túl nagyot: kezdetben itthon szeretnék megmutatni magukat, ezért kóstoltatták már nedűiket például Etyeken és Egerben. Később azonban a világ felé is kitekintenének, például Franciaországban is működnek hasonló egyesületek, melyekben a fiatalok bontogatják szárnyaikat. A Junibor európai pályázatok, ösztöndíjak felderítésében segédkezhet, és már elindította gyakornoki programját. Honlapjukon (www.junibor.hu) közzéteszik azon pincészetek listáját, melyek szívesen fogadnak szőlész-borász hallgatókat szakmai gyakorlatra.
A legjobb borászoknak nem egymással kell rivalizálniuk, inkább a silány lőrét árusító pincészetekkel – értenek egyet a fiatalok. Az egri Bolyki János szerint a szórakozóhelyeken még mindig a boros kóla dívik, ők pedig azt szeretnék, ha a huszonévesek ennél kulturáltabb italokat kóstolnának, például rosé fröcscsöt. Több generáció tapasztalatát viheti tovább ifjabb Szepsy István, ugyanis családjuk már a XVI. század óta szüretel Bodrogkeresztúron és Mádon. Borász végzettsége dacára főleg a szőlővel bíbelődik, és nem tagadja: a legtöbbet nem az iskolákban, hanem az édesapjától tanult.
A nagy borászcsaládokban is egyre erősebb a női vonal – ezzel lep meg a Junibor elnöke, Árvay Angelika. Ő sem véletlenül tévedt a hordók közelébe, hiszen édesapja, Árvay János a tokaji borvidék egyik legnívósabb családi pincészetét tartja kézben, és nem is akárhogyan, hiszen 2003-ban az év borászának választották. Angelika azonban állítja, hogy a gyengébb nemnek is legalább olyan érzéke lehet a hegy levének kóstolásához. Csak helyeselni tudja ezt az elméletet Gere Andrea, bár ő édesapja világszínvonalú villányi pincészetében inkább a vendéglátás, a marketing területén hasznosítja magát. Egy bortermelő nemzetnek szinte kötelessége, hogy megigya a hegy levét, véli a villányi lány, s valóban, a Gere borok kilencven százaléka itthon fogy el. A világlátott ifjak már kitapasztalták, hogy külhonban a világfajtákkal alapozhatják meg a nevüket, ám igazán a jellegzetes, hungaricumnak számító szőlőkből készült nedűkkel arathatnak sikert.
Hasonló útra lépett ifjabb Kamocsay Ákos is, aki a móri Maurus Pince palackjaival hívta fel magára a figyelmet.  Kaliforniában és Dél-Afrikában mélyítette el tudását, ám azt mondja: amikor a külhoni boros szakíróknak mutatta nedűit, ők leginkább a hagyományos magyar fajtákra kapták fel a fejüket. Feltett szándéka tehát, hogy hamarosan veszi a bátorságot, és a móri ezerjóval kilép a világ elé.

Ezek is érdekelhetnek