Aki nem tudja, hogy éjszakánként hová tűnik a kertjében a nőszirom (írisz) leveléből egy-két centis darabka, most figyeljen: nem a sokak által vádolt csigák tehetnek arról, hogy a kardpenge formájú levelek csúfossá válnak.

Titokzatos állat tarol éjjelente a kertekben

 

Ilyen a nőszirom levéldarázs álhernyója és kártétele
Fotó: Kállai Márton

Ilyentájt, úgy május közepétől kezdve egészen június végéig találkozhatunk a nőszirom speciális ellenségének kártételével. Durvább esetben e néhány hét alatt akár el is tűnhet a növény teljes levélzete. Szomorú, hogy a nőszirom pengeszerű éke megrágva, kikaréjozva várja az idő múlását.

Ugyanis a sokak által a levélrágással vádolt különféle csigákkal szemben az igazi bűnös a nyár közepétől már bebábozódva a földbe rejtőzik, s egy generációs fajként nem nevel többször károsító egyedeket. (A csigákat azért vádolhatjuk, mert gyakorta másznak fel az írisz leveleire megpihenni, esős időben.)

Aki kicsit közelebb hajolt már az efféle megrágott levelekhez, főként reggel láthatta, hogy a bűnös valami szürkés testű, feketés fejű hernyó. Tehát – vélhetnénk e kép alapján –, akkor valami lepke lehet a bűnös. De még ez is tévedés, ugyanis a puha, előbb kicsi, de a végén már akár 2-2,5 centis hernyó csupán álhernyó. Azért „ál”, mert nem lepke lárvája, hanem egy érdekes életmódú darázsé, pontosabban a levéldarázsé.

Őkelme a nőszirom-levéldarázs, s pontosan az a dolga, hogy a nősziromféléken táplálkozzon, nyár közepén a talajba húzódva bebábozódjon, hogy a következő tavasszal előbújva, a mélyfekete, egycentis légyhez nagyon hasonló levéldarázsformát öltsön. Az aztán a párosodás után a petéit a nőszirom levelére rakja, ott álhernyók kelnek ki, táplálkoznak – és a kör bezárult.

S mivel csak egygenerációs faj, a támadása után hagy időt a tápláléknövényének: a nyár során azok új, egészséges, ép leveleket hajtanak, melyek szerencsére még szépen díszítik a kertet. Elég az egyszeri támadás, mivel a levéldarazsak olyan nagy mennyiségű petét is tudnak rakni, hogy azokból kikelő lárvák szinte ellepik a növényt, s két-három hét alatt is képesek szinte tarra rágni a leveleket, sokszor már a virág bimbóját is megeszik belülről.

E kártevő ellen felszívódó rovarirtóval védekezhetünk, de kell hozzá adni tapadásfokozó anyagot is, mert az írisz levele nagyon viaszos, így minden víz, tehát a permetlé is lepereg róla. Jobb azonban az álhernyókat naponta több ízben is kézzel leszedni, aztán elpusztítani. Ha nincs nagy tömegben jelen és van időnk több napon át szedegetni, akkor a méreg nélküli irtást válasszuk.

Egy biztos: ahol egyszer a levéldarázs megjelent, ott jövőre is számíthatunk.

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.