A faház

Géza az erdő felé vette az irányt. A holló hol előtte röpködött, hol meg mögötte. A házikót gerendákból ácsolták össze még évekkel ezelőtt a tölgyes közepén. Nem sokan tudtak a létezéséről és keveseknek volt hozzá kulcsa. Géza már jó ideje nem járt ott. Illetve itt, mert közben megérkezett. Mire beesteledett, addigra. Első pillantásra mindent rendben talált. A másodikra is. Beüzemelte a petróleumlámpákat, begyújtott a cserépkályhába és a sparheltbe. Feltette a vizet a teához. Kibontott egy üveg bort. Kenyeret, szalonnát, kolbászt vett elő a zsákjából. Mikor megvacsorázott, levetette a kabátját. Kezdett átmelegedni. Be­­kapcsolta a zsebrádiót, amire kávéfőzőgumival rögzítették az elemet. Chopin, prelűdök. Jó lesz. A holló a hosszú keményfa asztal végébe kucorodott, láthatóan jólesett neki a meleg. Géza meg a mély, öblös fotelbe, s neki is. Behunyta a szemét és ült egy darabig. Csak úgy. Aztán felállt és a könyvespolchoz lépett. Jó nagy volt az a könyvespolc, elfoglalt egy egész falat. És akadt rajta minden, kertészeti és asztalos szakmunkák, szakácskönyvek, csillagászat, filozófia, próza és versek. Némi szemlélődés után Géza leemelt egy metszetekkel teli növényatlaszt, egy, a vonuló madarak életéről szóló művet, meg egy harmadikat, ami az alkimisták tevékenységével volt hivatott megismertetni az olvasót, majd visszahuppant a fotelbe. A madár látszólag már aludt, és hamarosan Géza is elbóbiskolt egy kicsit. Arra ébredt, hogy feltámadt a szél, cibálja a fákat, zúg körülötte az erdő. Spaletta csapódott. Géza felállt, becsukta rendesen. Elzárta a kályhát is. Visszaült, olvasott, borozgatott, elszívott néhány cigarettát. A holló tett néhány kört a szobában és a fotel karfájára telepedett. Néha rákoppintott a csőrével arra az oldalra, amelyiknél Géza éppen tartott a madaras könyv tanulmányozása során, ilyenkor a buszvezető kissé odébb tolta, mint otthon a macskát a klaviatúráról. A csempék ontották a meleget, és Géza újra elaludt. Álmában egy üveggolyó közepén állt és azon gondolkodott, hogy miként kerülhetett oda, amikor valaki elgurította. Amikor a falhoz koccant, felébredt. Odakint világosodott. Kitárta az ajtót és kilépett a tornácra. Azonnal észrevette a holttestet úgy tízméternyire a háztól. Meglehetősen rossz állapotban volt, és egy puska hevert mellette a földön. A szél pörgette körülötte a száraz avart. A reggeli nap első sugarai megcsillantak az ereszcsatornán, a holló a buszvezető vállára röppent. Géza bezárta maga mögött az ajtót és sóhajtott egy nagyot.