Fagy

Lajos bácsi, Laci bácsi és Tig­ristigris ültek a lócán. Lábak lóbálásban. A hangok, a japán népdal hangjai egyre közeledtek a pajtához. Nem énekszó ez, pánsípon muzsikálnak, tudják mindannyian. Te, Lali – szólalt meg Laci bácsi –, én most már bevallhatom neked, ki nem állhatom a pánsíp hangját. Irtózom tőle – vallotta be Lajos bácsi. Hidegrázást kapok – fűzte hozzá Tigristigris. Akkor – kérdezte Laci bácsi – mivégre ez a jóleső borzongás? Az emlékeink – mondta Lajos bácsi –, a rengeteg szép emlék. A zenekarunk. Joe lesz az, ez bizonyos – szögezte le Laci bácsi, és egy zárójelre gondoltak közösen, amelyben ez állt: Jesús. Van rá tudományos magyarázat – mondta Tigristigris –, mármint a borzongásra. Azaz a lúdbőrre – erősítette meg aztán –, ami a zenétől jön. Az öröm érzése fizikai pályára lép. A pulzusszám megnövekszik, a pupillák kitágulnak, felmegy a láz, mint El Pasóban annak idején, és az agyat elönti a dopamin. Ősi dolog ez, mondhatnám, törzsi cucc, ugyanakkor jutalmazási mechanizmus. Olyan, mint a szex vagy a csokoládé. De mi most konkrétan annak örülünk, hogy Joe közeleg. Mert mi egy törzs vagyunk – mondta Lajos bácsi. És egy lélek – egészítette ki Laci bácsi éppen abban a pillanatban, amikor Joe (Jesús) Aya társaságában belépett az ajtón és a zsebébe süllyesztette a hangszert. Jutott nekik is hely, hiszen hosszú volt az a lóca. Na, megyünk Japppánba? – kérdezte Aya. No, hisz ez az – válaszolta Tigristigris –, éppen ezen tökölünk. Meg kéne várnunk Mariskát a három p-jével együtt, lévén neki címezte a meghívót Takeshi. Nem kellett sokáig várakozniuk. Mariska néni Géza oldalán érkezett, a bundabéléses kimonójában. A tol­­máfom – mutatott rá Géza. Hogy mi van? – érdeklődött Laci bácsi a buszvezetőre függesztve aggódó tekintetét. Én vagyok a tolmácsa, azt mondja – felelte Mariska néni –, a Géza álmában ráharapott a nyelvére, és most nem tud rendesen beszélni. Semmilyen nyelven. Kuffolni fogok. Majd a Maifka befél helyettem – nyögte ki Géza, majd hallgatásba burkolózott. Szép lehet a cseresznyevirágzás – pendítette meg Lajos bácsi. Akkor menjünk – mondta határozottan Joe (Jesús), a letelepedett világvándor. – Minek vacakolunk? Jó! – hangzott fel a törzsi kórus, mínusz Géza, aki cserébe akkorát bólintott, hogy belereccsent a nyaka. De előbb lenne egy kis munka, ha segítenétek – jelezte Laci bácsi. Hajnalban fagy lesz. Meg kéne óvni a cseresznyefáimat. Ha gondoljátok – tette hozzá. Tíz perc múlva ro­­pogtak a tüzek. Bámultak bele a lángokba. Tényleg egy törzs va­­gyunk – mondta Laci bácsi, és füst ment a szemébe.