Ó, hiszen ez egy japán juharlevél! – kiáltott fel Takeshi úr, és lehajolt a növény elhullajtott részéért. Felemelte, megcsodálta, majd így szólt Mariska nénihez: De a te kertedben nincs is ilyen. A szél hozta – mondta Mariska néni –, Lajos bácsinál akad néhány. Akkor csináljunk egy momijigarit – lelkesedett Takeshi úr. Jó, csináljunk – mondta mosolyogva Mariska néni, akit mindig lenyűgöztek azok a pillanatok, amikor a japánból előbújt a gyerek – bármi is legyen az. Levélvadászat – mondta izgatottan Takeshi úr –, Japánban több mint ezeréves hagyománya van. Olyan, mint tavasszal, amikor meglátogatjuk a cseresznye- és a szilvafákat, piknikezünk a családtagjainkkal vagy a barátainkkal, csak ezt ősszel műveljük, amikor a levelek vörösre váltanak. Úgy mondjuk, hogy esnek a színek, és mi összegyűlünk, hogy megcsodáljuk és megtiszteljük ezeket a pompás leveleket. Na, akkor nosza, vadászatra fel! – mondta Mariska néni. – Irány a Lali kertje. Visszafelé követték hát az elkószált, szélfútta levél útját, és hamarosan ott találták magukat Lajos bácsi kertjében, ahol gyönyörűséges látvány tárult a szemük elé. A cserjék körül vöröslött a föld a hajnali fagy miatt lehullott levelektől de a bokrokon is maradtak még bőven. Lajos bácsi megbűvölve álldogált a káprázatos avarban, Joe (Jesús) egy nyugágyban ülve játszott a pánsípján Ayát kísérve, aki a cseresznyefára erősített hintán ülve énekelt. Mögöttük a hegy egy része még párában, de az oldalát már sütötte a nap. Olybá tűnt, hogy a hegy istene festette vörösre a leveleket, valamikor hajnaltájt. Hamarosan szállingózni kezdtek a többiek is, és a törzs tagjai letelepedtek a nyári (őszi) konyha előtt. A Tűzoltó ikrek levélmintás kimonót viseltek, amik az ősz színeiben pompáztak, és úgy festettek benne, mint akik a japán juharok tövében töltötték az éjszakát, és egyenesen azokról kerültek volna rájuk a levelek. Géza egy bevásárlókosarat lóbált a kezében, és Takeshi úr felé nyújtotta. Tessék, ez a tiéd, barátom – mondta kissé elérzékenyülve. Takeshi úr szemüvege enyhén bepárásodott, majd nagy nehezen megszólalt. Csirkeláb. Mert hasonlít a levelekre. Akkor… akkor ti tudtátok – mondta végül. Nos, volt vele egy kis meló – mondta Tigristigris –, Laci bácsi éjjel félig egy kő alá tette azt az egy szem levelet, és Mariska úgy intézte, hogy arra vezessen a reggeli sétád. Csibészek – mondta az ábrándos tekintetű jakuza. Most pedig főzni fogunk – jelentette ki Mariska néni. Csirkekocsonya lesz és juharlevél-tempura.
