Géza akkor már két hete nem látta a napot. Valaki ellopta – gondolta –, és a lusta disznó elfelejtette visszaadni. A sűrű, nyálkás köd be- és elborított mindent. A kertet körülölelő hegyeket, a szántóföldet, a vadcsapásokat és az utakat. Olyan sűrű volt, hogy Géza egyik reggeli sétája és tornája közben kis híján megbotlott egy összekucorodott őzben, és a hollót is csak akkor látta meg, amikor visszaszállt a vállára. Egyszer-egyszer lidérces fények villantak a messzeségben, de ezektől eltekintve csend volt és sötét. Még az adventi időszakban, rorátéra mentében a templomot is akkor pillantotta meg, amikor belebotlott a lépcsőbe. Az angyalokat, akik vele együtt igyekeztek a Mária-misére, is inkább csak érezte maga mellett, hallotta a lélegzetvételüket, de látni nem látott szinte semmit. Ideje lenne kicserélni a szemüvegemet is – gondolta, és azon sem csodálkozott volna különösebben, ha az utcai lámpa pislákolása alatt megjelent volna Hasfelmetsző Jack, és oly sok idő elteltével fény derült volna kilétére. A templomban hideg volt, látszott a lehelete, amitől bepárásodott a szemüvege. Inkább érzékelt, mint tapasztalt. Nem baj, így van ez jól – mondta magában –, hiszen a fényt várjuk. Hét órakor, amikor hazaért, még mindig sötét volt. Érdekes, régebben ilyentájt mintha már pirkadt volna, és délután négykor is világosabb volt, mint manapság. Ezen morfondírozott, míg megetette az állatokat és hasított némi fát a begyújtáshoz. Leült a kályha elé és a tanúságtételeken elmélkedett, amiket a napokban hallott és látott. Egészen addig nem ismerte a műfajt sem jogi, sem hitbéli értelemben. Most meg mindjárt kettő jött vele szemben, ellenállhatatlan hívásként. Az egyik a kisváros templomában történt, a másik a moziban. Egy nő és egy férfi tette, egymástól függetlenül, az élet viharairól és a halál közelségéről. A nő a médiában dolgozott, a férfi állatorvos. Miközben a nő az életéről beszélt, odakintről hatalmas csattanás hallatszott. A tanúságtétel után, amikor Géza kilépett a templomból (elragadtatásában bent felejtette az előző napon vásárolt sapkáját), látta, hogy a város sötétbe borult, csupán egy villanyoszlop lángolt, mint holmi csipkebokor. Jel jel hátán – dünnyögte. A férfi halálközeli élményének elmesélése közben postásnak nevezte magát, aki egy gonosz lelket vitt magával a pokolba és az álmairól beszélt. Ezek meglepő azonosságot mutattak azokkal, amelyeket Géza álmodott haldoklásakor. Talán nekem is ezt kellene tennem – gondolta –, tanúságot.
