A Furcsa család bérelte azt az itt-ott düledező házikót Tigristigris otthonának szomszédságában. A falubeliek furcsállották ezt a jogviszonyt, tekintve, hogy meglehetősen ritkának számított a faluban. Valaki vagy beleszületett egy házba, vagy megörökölte, esetleg megvásárolta és betelepült, de bérlőkről keveset hallottak. Igaz, ez az épület kivételnek számított, mert a Furcsa család váratlan felbukkanása előtt a Gyula bérelte egy ideig, akit az utcabeliek csak Nagyfejű Gyulának hívtak, esetleg Gyufának, de aztán egyik napról a másikra felszívódott. A Furcsa család nem sokkal később érkezett, állítólag az ingatlan tulajdonosának távoli rokonai voltak, akinek megesett a szíve rajtuk, és egy jelképes összegért a rendelkezésükre bocsátotta a házat a hozzá tartozó pajtával együtt. Hogy pontosan mikor foglalták el a szállásukat, senki sem tudta megmondani, de tény, hogy egyszer csak ott voltak. Nem sok vizet zavartak, ritkán mozdultak ki a kertből, és akkor is csak elsétáltak az utca végéig, a kisboltig. A család három tagból állt, egy férfiből és két nőből. A férfi, Furcsa Erasmus járógéppel közlekedett, lassan, szinte csoszogva. A szerkezet fémből készült és gépnek nevezni túlzásnak tűnt. Egy váz volt csupán, egy Rotterdam felirattal az oldalán, amiből Joe (Jesús), aki egy ideig mosogatott a kikötőben is, arra a következtetésre jutott, hogy alighanem egy holland segélyszervezettől került Erasmus birtokába. Erasmus néma volt és szüntelenül mosolygott, holott látszólag semmi oka nem volt rá. A nők (talán anya és lánya, vetette fel egyszer a Tigris) nem voltak némák, viszont ki tudja, miért, ők sem köszöntek senkinek. Egyszer aztán megbolydult körülöttük az élet. Történt ugyanis, hogy a Tigris kutyája egy őzlábbal állított haza a szokásos csavargásából. Másnap egy komplett, kis agancsocskával díszített fejjel. Tigristigris nem várta meg a beleket, és harmadnap követni kezdte a Buksit. Nem kellett messzire mennie. A nőket egy kétes tisztaságú bontóasztal mellett találta, Furcsa Erasmus pedig éppen hurkokat hajlítgatott a verandán. Ez meg mi a tököm? – szakadt fel a kérdés Tigrisből, holott pontosan tudta. Vetett egy pillantást a kövérebbik nő kezében csillogó méretes konyhakésre, kutyástul sarkon fordult és meg sem állt hazáig. Mi van, Tigris, olyan szótlan vagy? – érdeklődött Géza, amikor összefutottak a kisbolt előtt. Csak elgondolkodtam – hangzott a válasz. Hogy Furcsáék pontosan mikor váltak köddé, sohasem derült ki és sosem látta őket többé senki.
