Elköltötte szerény vasárnapi ebédjét (előző napról maradt sólet, amelyben a bab és a gersli fele-fele arányban vették ki részüket a sikerből, amelyhez a tojások is hozzájárultak, de a produkció nem minősült kósernek a nem túl hivalkodó, de azért mégis karakteres füstölt sonkadarab megjelenése miatt), majd Lajos bácsi összeszedte a kenyérmorzsákat, elrakta az ecetes almapaprikás-üveget, elmosogatott és letelepedett a televízió-készülék elé. Keresgélt egy darabig a csatornák között, majd megállapodott a nagyszerű olasz szakács, Georgione műsorának egyik epizódjánál és végigdőlt a lócán.
Nagyjából annál a résznél bóbiskolt el, amikor a maestro egy méretes késsel hozzálátott a tokaszalonna felkockázásához. Álmában először rövid látogatást tett Tigristigris álmában, akit egy föld alatti boncteremben talált Leonardo da Vinci társaságában, de aztán elborzadva átugrott Laci bácsi álmába, aki egy Vergilius nevű kocsikísérő társaságában utazgatott éppen. A tengerpart a pálmafákkal megnyugtatóbb környezetnek tűnt, de egy idő után unalmassá vált. Egy pillanatra felriadt, és az álom és az ébrenlét keskeny mezsgyéjén, de azért inkább még az átmeneti birodalomban, felkiáltott. Saját álmot akarok!
Kívánsága gyorsan teljesült. Egy zsúfolt vonaton állt a folyosón, homlokát az ablak üvegéhez szorítva bámult a vaksötétbe, az utazóközönség ruházatából ítélve valamikor az 1980-as évek elején. Aztán állva aludt egy keveset, mint egy sörösló. Ordítozásra riadt. Felszálltak a csehszlovák határőrök, odakint az állomáson valakik mentek valahonnan valahová, bele a kilátástalanságba. Krakkóban szállt le, a végállomáson. Kibuszozott a város szélére és stoppolni kezdett. Három nap alatt jutott el Gdanskig. Varsóban egy parkban aludt, a Mazuri-tavaknál egy kolostorban. A Hármasváros lenyűgözte, de nem maradhatott sokáig. A Hel félsziget felé vette az irányt. Dűnék, szél, tenger. A kikötőben elkötött egy csónakot. Már nincs messze – gondolta. Már nincs messze Svédország. Már nincs messze a szabadság. Az időjárás zordabbra fordult, a lélekvesztő hánykolódni kezdett a hullámokon. Már feladta, amikor megjelent a lengyel parti őrség motorcsónakja. Nem voltak túl barátságosak, de átemelték, és kapott herbateát termoszból. Három napig ült a fogdában, mire átadták a magyar hatóságoknak. A tárgyalás gyorsan lezajlott, a bíróság folyosóján ott üldögéltek a haverok, mint pacsirták a villanydróton. De ez nem is álom, ez megtörtént, ez pontosan így történt – kiáltotta, és felébredt.
