Már a leglustább bodzák és akácok is elvirágoztak. Gitta és Géza még rajtakapták őket, és szedtek néhány kosárral. Szörp a terv, az kovácsolódik, és áznak a virágok. Illatukat a kertben felváltja a rózsáké és a jázminoké. Egy rigó száguld el előttük, nagyjából térd magasságban. Sárga csőr, fényes fekete tollazat. Gerle burukkol egy a szélben dülöngélő és susogó fenyőn. Gólya árnyéka a fejük felett. – Szomorú a szemed, Géza – mondja egyszer csak Brigitta von Nettesheim – és mintha záródnál kissé befelé. – Én is érzem – feleli Géza –, plusz még erősen belehúztam az öregedésbe, a szürke hályogokról már nem is beszélve az ezer más mellé. – De az ezer más az mindig van, mert az élet már csak ilyen – vigasztalja Gitta. – Na ja – sóhajtja Géza az önsajnálat és a hétköznapi bölcselkedés határán bolyongva. – Ezt most már tényleg fel nem foghatom – robban bele a melankóliába Lajos bácsi egy újságot lobogtatva. – Mit, Lali drágám? – kérdezi Gitta kedvesen. – Most olvasom, hogy ezerrel nyomul a piacon az alkoholmentes bor – mondja indulatosan Lajos bácsi – mert van rá igény – böki még oda és fújtatva leroskad. – De mit gondoltál Lajos? – élénkül meg kissé Géza – A koffeinmentes szójalatte, a műhús, és a többi kénköves baromság után ez várható volt. Azon csodálkozom csak, hogy nem terjedt el előbb a kór – fűzi még hozzá. – De akkor miért nem iszik, valami szörpöt a szerencsétlen, az is finom? – értetlenkedik Lajos bácsi. – Az a baj – vélekedik Brigitta von Nettesheim – hogy ez a hiszti már egy többezer éves kultúrát is közvetlenül érint, sőt a szakralitást is. – Talán nem véletlenül – mondja Géza. – Hogy érted ezt? – kérdezi Lajos bácsi. – Úgy, hogy össztűz van – válaszol Géza. – És arra emlékszel, amikor Csíksomlyón jártunk a búcsúban? – kérdezi Lajos bácsi hellyel-közzel váratlanul. Azért csak hellyel-közzel, mert megnézték a televízióban az idei közvetítést. – Persze, hogyne – mondja Géza – akkor még nyeregben voltunk. És nevetnek. – Bubba Mária – mondja Brigitta von Nettesheim. – És mennyit nevettünk akkor is. Folytak a könnyeink. És Oroszhegyen aludtunk, családnál – emlékezik tovább Géza. – Kemény volt reggel a pálinka. Ma már nem bírnám – mélázik Lajos bácsi. Pedig lefojtotta a pulicka, szalonnával és sajttal. – folytatja Géza. – Azt meg egy másik pálinka – mondja Lajos bácsi. – Hamarost ki lesz találva az alkoholmentes pálinka is – véli Géza. – Na, az azért csak nem – húzza össze a szemöldökét Lajos bácsi. Hallgatnak egy darabig és bámulják a pipacsmezőt.
