Magyar-szlovák focimeccs és békeebéd

A pétervásári tornacsarnokban tartott mérkőzés a szomszédos Ivád polgármesterének, Ivády Gábornak az ötlete volt, aki ide több magyar és szlovák település első emberét invitálta meg.

A békefocit kezdeményező faluvezető a meccs előtti beszélgetésen hangsúlyozta; a magyar és szlovák emberek, határon innen és túl, mély aggodalommal figyelik az elmérgesedő szlovák-magyar konfliktust. Ezért hazaszerető emberként fontosnak tartja, hogy a válságra megnyugtató, tartós megoldás szülessen. Ivád ehhez szeretne hozzájárulni e rendhagyó, barátságos futballmeccs a megszervezésével, mely a békéről, a két a két nemzet közötti barátságról szól. Személy szerint bízik benne, hogy az eseménynek legalább akkora – pozitív – visszhangja és hatása lesz a kapcsolatok javulásában, mint a viszályt kirobbantó ominózus dunaszerdahelyi futballmeccsnek. Hiszen minden józan ember számára egyértelmű, hogy a szlovák és magyar szélsőséges elemek által mesterségesen szított feszültségnek nincs köze a két országban élő, békére és nyugalomra vágyó emberek valódi érzéseihez.

A békefoci előtt Ivád polgármesteri hivatalánál a magyar és európai uniós zászló mellé ünnepélyesen kitűzték a szlovák zászlót, majd Ivády Gábor és Dubovszky László, a szlovákiai Tornaalja polgármestere testvérvárosi megállapodásról szóló nyilatkozattal pecsételték meg jószomszédi viszonyukat.

Az ezután következő focimérkőzés – ahol egymás ellenfelei nem szlovákok és magyarok voltak, hanem vegyes beosztással 4 plusz egy fős csapatok között folyt a küzdelem – egyúttal azt is jelképezte: bár a legújabb szlovák-magyar konfliktus kirobbanásához a futball szolgált ürügyként, az indulatoknak azonban köze nincs a sporthoz.

A meccset egyébként a Dubovszky László vezetette csapat nyerte meg 15-9-re, s utána mindannyian jóízűen fogyasztották el a sztrapacskából és palócgulyásból álló szlovák-magyar ebédet.