Elevenen elégetett keresztények

A legnehezebb helyzetben talán az indiai Orissa államban lakó keresztények vannak. Ott a hindu szélsőségeseket különösen zavarja, hogy más vallásúak élnek közöttük, s ezért tűzzel-vassal szeretnék elérni, hogy térjenek vissza őseik hitére. A kelet-indiai államban lakó keresztények már évek óta nem érezhetik magukat biztonságban. Tavaly karácsonykor például 95 templomukat gyújtották fel a hinduk és 730 otthont romboltak le. Az áldozatok számát nehéz megítélni, mert sokan az őserdőbe menekültek, ahol nem csak az iható víz és az élelem hiányától szenvedtek, hanem a viszonylagos hidegtől, s a vadállatok támadásától is. Annyi bizonyos, hogy akkor legalább kilenc keresztény a vallási türelmetlenség áldozatául esett.
A legújabb támadássorozat idén augusztus 24-én vette kezdetét. Azóta 300 faluból űzték el a keresztényeket – mégpedig a legkegyetlenebb módszerekkel. Házaikat lerombolják – eddig 4400-at –, számos asszonyt megerőszakoltak, s több mint ötven keresztényt megöltek, nem egyet elevenen elégettek. A lerombolt falvak lakói közül körülbelül ötvenezren váltak hajléktalanná. Közülük harmincezren ismét az erdőkbe menekültek. Visszatérhetnének ugyan az otthonaikba, ám ennek feltétele van: „Térjetek át hindu hitre, vagy ne gyertek vissza egyáltalán!”, üzenik a szélsőségesek. A keresztény indiaiak azonban nem hajlandóak elhagyni a vallásukat, inkább igyekeznek eljutni valamelyik menekülttáborokba, hogy ott húzzák meg magukat.
Az egyébként szekuláris – vagyis semelyik vallás mellett nem elkötelezett – India természetesen igyekszik segítséget nyújtani védtelen polgárainak, ám nincs könnyű helyzetben. A támadok általában éjszaka érkeznek, villámgyorsak, ráadásul akcióik előtt eltorlaszolják a falvakba vezető utakat.

Az indiaihoz hasonló kegyetlenkedéseket kellett elviselniük alig egy hónapja a nigériai Jos városában élő keresztényeknek is. Két nap alatt több százukat gyilkoltak le és 7-10 ezren menekültek el, hogy mentsék az életüket. A vérfürdő előzménye egy helyi választás volt, amelyet egy főként keresztényeket tömörítő párt nyert meg. A vereséget nem tudták elviselni muszlim ellenfeleik. Zavargást robbantottak ki, amelyet csak napokkal később sikerült megfékezni. A helyzet két ok miatt is különösen veszélyes. Nigériának ezen a részén körülbelül annyi keresztény él, mint amennyi muszlim. Egyrészt tehát, ha a keresztények elmenekülnek, akkor megbomlik a vallási egyensúly, s a muszlimok könnyen érezhetik úgy, hogy az erőszak által végleg a maguk oldalára billenthetik a mérleget. Másik veszély: a keresztények gondolhatják úgy, hogy revánsot kell venniük. Ez pedig könnyen polgárháborúhoz vezethet.

Nem könnyű a szudáni keresztényeknek élete sem. A békétlenség a kormány és az elszakadni akaró törzsek között 2003 tavaszán tört ki. A szomorú „eredmény”: több mint 3 és fél millió menekült, akik a nemzetközi segítség híján éhen pusztulnának. Az élelem, a takarók, sátrak ugyan megérkeznek külföldről, ám a szétosztásuk belső segítség nélkül már lehetetlen. S itt kezdődik a baj. A segélyszervezetek helyi segéderőinek döntő többsége ugyanis muszlim, akik a keresztény menekültek számára kevesebbet osztanak, mint saját hittársaiknak.

Gondoljunk rájuk is – s mindenkire, akit a hite miatt üldöznek –, amikor elégedetten ballagunk hazafelé az egyházi szertartásokról, hogy aztán a terített asztal mellé telepedjünk.