Elvarázsolt ólomkristály

Mintha gyémántra lelt volna a porban, úgy figyelt fel az egyszerű boltra egy Londonban élő műkereskedő a Zagyva-parti kisvárosban. Felfedezte magának a kihaló szakmát művelő, korosodó házaspárt, akik olyan könnyedséggel és fantáziával metszik az üveget, mintha csak tollat futtatnának a papíron. Művészet, ami Harték keze alól kikerül, ám itthon kevesen értékelik munkáikat – írta a szerkesztőségünknek címzett levélben a külhonba vándorolt műtárgykereskedő.

– Nem voltam eminens diák, ezért jobb híján az üvegcsiszolást tanultam ki – meséli hatvani házukban, a műhely tőszomszédságában Hart Péter. – Később azonban úgy beleszerettem a szakmába, hogy szárnyakat kaptam. Előbb estin leérettségiztem, majd rektori engedéllyel bejártam az egyetem művészettörténeti előadásaira, hogy minél többet megtudjak a szépségről.

Közben más szerelem is utolérte a lelkes férfiút: munkahelyén, a pesti Üvegipari Művek ampullagyárában a brigádversenyek hevében belehabarodott egy kolléganőjébe, aki máig munkatársa – néhány évtizede már feleségi minőségben is.

– Az ólomkristály elvarázsolt minket – mondja az idős üvegcsiszoló, miközben körbevezet csillogó birodalmukban. Hasonlóan érzi ezt neje, a néhány éve Genius-díjat nyert Hartné Kovács Magdolna is. Hiszen milyen csoda az, amikor egy egyszerű ólomüveg tányérból gyönyörű kristálytál lesz, amire szinte vétek süteményt tenni, nehogy takarja a sziporkázó, minden tárgyukon más és más változatban megjelenő mintát. Igaz, e csoda születéséhez egy álló napi munka és egy vérbeli kézművesmester kezében megbúvó több évtizedes tapasztalat szükséges.

Sokan hitehagyottak lesznek ebben a szakmában, magyarázza Hart Péter. Nincs türelmük ugyanis kivárni, mire megszerzik azt a gyakorlatot, hogy a motívumok precízen és mégis szabadon indázzanak a csiszolásra fogott ólomüvegen. Arról már nem is beszélve, hogy üvegfúvók és csiszolók maradtak kenyér nélkül az utóbbi években, mikor sorra bezártak a hazai gyárak. Szégyen, nem szégyen, Harték szlovák, cseh meg lengyel anyagra kénytelenek metszeni szépséges mintáikat.

Akadnak, akiket elbűvöl az ólomkristály, akár egy ünnepi koccintásra kész pohár, akár egy elegáns váza vagy egy csengettyű formájában vegyék kézbe. S akadnak olyanok is, akiknek ízlése berzenkedik e holmiktól. Az viszont tény, hogy míves, egyedi darabok készülnek az aprócska családi műhelyben. Minden készletet, igényes darabot szignálnak, és certificatio, azaz minőségi bizonyítvány kíséretében nyújtanak át a vevőnek. A szemre tetszetős dísztárgyak értékét megnöveli a származást igazoló okmány, olyannyira, hogy például Londonban egy-egy aukción a hazai ár tízszeresét is megadják a gyűjtők e kristálykülönlegességekért. Itthon néha a kézművesremeket sem becsüljük egy-egy kecses tárgyban, külhonban viszont már mint művészre tekintenek az ólomkristály varázslóira.