Kisült-e már…?

A karácsony a béke, a szeretet ünnepe. Amellett, hogy látjuk a fényes kirakatokat, a lelkünket is van időnk felkészíteni: advent a ráhangolódás ideje. A négy hétvége a hité, a reményé, a szereteté és az örömé.

December 25-én Jézus születését ünnepeljük. A dátummal kapcsolatban nincs egyetértés a kutatók között, egyes elméletek szerint Isten fia nem is télen, hanem nyáron látott napvilágot. Ennek ellenére a kereszténységben a niceai zsinat óta (325) december 25-én ünneplik Jézus születését. A zsinaton elfogadott döntés után még hosszú időnek kellett eltelnie, míg általánossá vált az ünnep. Kezdetben csak liturgikus keretek között emlékeztek a jeles dátumról, majd a reformáció hatására a Biblia és a keresztény ünnepek a hétköznapi emberek életében is egyre fontosabb szerepet kaptak.

Magyarországon a karácsony szót már a XIII. században is használták. Nálunk a kiskarácsony és a nagykarácsony két különböző időpontot takar: nagykarácsonyt december 25-én, kiskarácsonyt január elsején ünnepelték. Utóbbi eredeti jelentése már leginkább csak az újévre koncentrálódik, pedig eredetileg ezen a napon Jézus névadását, illetve körülmetélését jegyezték. A körülmetélés a zsidó közösségekben fontos esemény, a gyermek születése utáni nyolcadik napon történik, és az Istenhez való tartozást fejezi ki.

A karácsony valódi jelentése az idők során egyre inkább háttérbe szorult, és a karácsonyfa-állítás, az ajándékozás kapta a nagyobb hangsúlyt. Ezt az is bizonyítja, hogy nem keresztény vallású családok is elkezdték ünnepelni december 25-ét egymás megajándékozásával.

A karácsonyfa-állítás hagyománya Németországból indult a XVIII. században. Innen terjedt el egész Európában, és él a mai napig. Kezdetben a díszítés édességekre és gyümölcsökre korlátozódott, majd következett az üvegdíszek időszaka. Ma már saját divatja van a fenyődíszítésnek, télen a divatmagazinok adják az ötletet, milyen színbe öltöztessük a fát.
Keresztény családoknál Jézus születése a béke, a szeretetet ünnepe volt, a megbocsátást és az örök életet jelképezte. Ennek örömére sütöttek-főztek, és megajándékozták egymást. A karácsonyi vacsora szokása ma is él, sőt bősége a 24-ei böjt miatt sok helyen különleges jelentőségű.

A legtöbb családban a karácsonyi vacsora a karácsonyfa-állítással egy napon, 24-én kerül elfogyasztásra. Régen csak az esthajnalcsillag megjelenése után fogtak hozzá az evéshez. Az ételnek ekkorra már az asztalon kellett lennie, mivel a gazdasszony az étkezés alatt nem állhatott fel, hogy egész évben jól tojó tyúkjai legyenek. Az ima után mézbe mártott fokhagymát és dióbelet ettek, gonoszűző célzattal. Az alma felszeletelése és fogyasztása mai napig sok helyen szokás: ahányan körül ülik az asztalt, annyi darabra vágva az alma a család egységét jelképezi. Az asztalra gabonamagot helyeztek, mely a bőséggel áll összefüggésben, az asztal alá pedig szalmát hintettek, ezzel emlékezve arra, hogy Jézus jászolban született. A bőséget különböző ételek fogyasztásával is szerették volna előteremteni: innen ered a mák, a dió, a hüvelyes ételek készítése.

Ma is gyakran kerül a terítékre hagyományos karácsonyi menü: a hal, a bejgli, a kalács az ünnepi asztal elmaradhatatlan része.

Régen szokás volt karácsony előtt és napján a betlehemezés, a kántálás. Mindezek ma már ritkán fordulnak elő. Ezek során Jézus történetét bemutató, parasztoknak öltöző szereplők jártak házról házra estétől éjfélig.

Vallásos családok karácsonyának része az éjféli mise. Ez régebben különböző babonás szertartásokkal párosult, de ma már bizonyára kevesen rázzák meg hazatérve a gyümölcsfát a jó termés érdekében. A jó gazdák ekkor az állatoknak is különös ételeket adtak, például szentelt ostyát vagy piros almát.

Ha szalmát nem is teszünk az asztal alá, azért próbáljuk meg átérezni azt, amiért ez az ünnep létezik! Ne csak a gondokra, a kiadásokra és az idén is szétrepedő bejglire koncentráljunk! Engedjük, hogy a hit, a remény, a szeretet és az öröm a mi szívünket is átjárja!