Ki temeti el őket?

Kalapos Józsit se láttam már régóta a miskolci Tiszai pályaudvaron, egyesek szerint vidékre ment, mások szerint megfagyott. Ha az utóbbi igaz, valószínűleg szerény köztemetése volt. Józsi ugyanis sose beszélt rokonokról, magának való ember volt, még „melegítő kutyát” se tartott, mert állatot nem engednek be hajléktalan szállóra, amit igen nehezményezett.

Minden nagyobb városnak vannak ilyen „számkivetett” figurái, akikkel ha elbeszélget az ember, némelyik volt feleségekről, évek óta nem látott gyerekekről, egy letűnt világ szép emlékeiről beszél. Aztán elhallgat, mert ennek vége. Jön a lecsúszás, gyorsan, vagy szép fokozatosan, s egyedüli lakterük az utca marad. Ünnepekkor megnézik a köztéri karácsonyfát, már akit érdekel, és mínusz 20 fokban eljön az a reggel is, amikor a rendőr hiába pofozgatja, rángatja őket, eldőlnek, mint a krumpliszsák.

A hajléktalanokat eltemetni önkormányzati feladat, a köztemetésről az 1993-as törvény 48. paragrafusa rendelkezik. Ha nincs fellelhető rokon, ismerős, a haláleset helye szerint illetékes települési önkormányzat polgármesterének kell – a halálozás tudomásulvételét követő 30 napon belül – gondoskodnia az elhunyt közköltségen való eltemetéséről.

Kalapos Józsinak biztosan nem volt, minthogy azt sem tudhatta, hogy az ő mintegy 60 ezer forintba kerülő hamvasztásos temetésének a költségét az utolsó bejelentett lakhelye szerinti önkormányzatnak meg kellene térítenie az őt eltemető önkormányzatnak. Magyarán, ha Józsi irataiban (ha volt neki egyáltalán) az utolsó bejelentett lakhely Morzsafalva, de Miskolc temettette el, annak költségét Morzsafalvának meg kell térítenie. Józsit ez már a legkevésbé sem izgatja, ám a várost igen, hiszen ezt az igényt a köztemetés elrendelésétől számított 60 napon belül bejelenti Morzsafalvának. Morzsafalva önkormányzata pedig a költségeket hagyatéki teherként a területileg illetékes közjegyzőnél bejelenti, aki megpróbálja előkeríteni azt a személyt, akit a köztemetés költségeinek megtérítésére kötelezhet. Bizony, meghalni mindig könnyebb, mint ami ezután következik!

Sok esetben nem következik semmi, ha a városokban meghúzódó hajléktalanoknál nem találnak olyan okmányt, amivel az ügyet tovább görgethetnék. Marad a köztemetés, ami a közhiedelemmel ellentétben még egy csavargónak is képes megadni a végtisztességet. A városok polgármesteri hivatalainak ilyen feladatokra is szerződésük van a felelős „városgazdával”. Az elhunyt hamvait tartalmazó urnát a városi köztemetőben felravatalozzák, pap mond gyászbeszédet – tiszteletdíj nélkül –, koszorút az önkormányzat rendel a szertartásra, melynek végén az urnát mintegy két-három ember jelenlétében (akik semmit nem tudnak az elhunytról) a temető fali kriptájában helyezik el. Rajta van a név – volt eset, hogy ez fejtörést okozott az iratok hiánya miatt, miként a születési dátum is –, s a halálozás időpontja stimmel...