Mindennapi pofonok

AUSZTRIA. Nyugati szomszédainknál a törvény elsőbbséget biztosít az áldozatok védelmének és biztonságának, és elősegíti az elkövető felelősségre vonását. A szabályozás három alappillérre épül: a rendőrség azonnal tud reagálni a családon belüli erőszakos eseményekre, és haladéktalanul eltávolíthatja az elkövetőt. A bíróság elrendeli és fenntartja a távolságtartást, és garantálja, hogy a bántalmazottak az eljárás alatt akár három hónapig is biztonságban legyenek. A rendszer harmadik eleme a civilek által működtetett, úgynevezett intervenciós központok, ahol az áldozatok automatikusan pszichológiai, szociális és jogi segítséget kaphatnak.

SVÉDORSZÁGBAN a rendőri szervek saját hatáskörben csak egyszeri, huszonnégy órás távoltartást rendelhetnek el az akut veszélyhelyzetek megelőzésére. A hosszabb időre vonatkozó határozatokat a bíróság hozza meg. A legenyhébb jogintézmény az eltanácsolás, amely javasolja a veszélyeztető fél számára, hogy tartsa magát fizikailag is távol a veszélyeztetettől, máskülönben súlyosabb joghátrány éri. A második fokozat a fizikai megközelítés tilalma. Aki ellen ilyen határozatot hoznak, egy GPS által követett riasztót kap, ami, ha ötven méterre megközelíti a védett felet, mozgósítja a rendőrséget. A tilalom megszegője börtönbüntetést kaphat. A harmadik fokozatban a védett személyeknek biztosítanak titkos és a hatóságok által védett ideiglenes lakhelyet.

AZ AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN évente kétmillió távoltartási végzést adnak ki a bíróságok. Ebben azonban nemcsak a tartózkodási hely megválasztására, hanem például telefonhívásokra vonatkozó korlátozások is szerepelnek. A jogintézményt egyesek azért kritizálják, mert a bírák rutinszerűen adják ki a végzést, és a kérelem gyakran csak a bonyolultabb családjogi viták taktikai eleme, egy ügyvédeknek szóló szaklap egyenesen „a válás pszichológiai hadviselésének” részeként említi.

E témakörben a Szabad Föld 2009/4. számában tragikus történeteket olvashat.