Utolsó órában az órások

A nyolcvanas évek közepéig szinte csak a javításról szólt a szakma. Aztán elárasztották a piacot a silány, olcsó órák, amiket már nem javíttattak meg az emberek. Így ma már az órajavítás mellett a megélhetésért a kereskedelemmel is foglalkozunk – meséli Bálint Péter, aki neves győri óráscsalád sarja. – Szerencsére egyre több fiatal tér be hozzánk, hogy a harminc éve fiókban porosodó családi örökséget javítsam meg, leheljek lelket a papa vagy a nagypapa régi órájába. Felfedezik a bennük rejlő értéket, szépséget. Egy ilyen régi ereklyét megjavítani kihívás és mellesleg nem olcsó mulatság, de van, akinek minden pénzt megér. Ahhoz, hogy ma egy órás a piacról megéljen, ismernie kell az egyre modernebb kvarcszerkezeteket, az aktuális tudnivalókat is, hiszen csak az maradhat meg a szakmában, aki fejlődőképes és követi a technikai újításokat. Bálint Péter például a saját költségén Svájcba is elutazott tanulni.

– Elhivatottság, munkaszeretet, ezek hiányoznak a mai pályakezdőkből – véli. – Korábban minden megyében képeztek órásokat, de évek óta már csak a fővárosban volt oktatás. Mára az iskolákkal együtt elfogytak a diákok is.

A győri órás szerint mindez azért furcsa, mert a márkás karórákat senki sem fogja a kukába dobni, ha meghibásodnak, hanem meg akarja javíttatni. Azaz jó szerelőkre a jövőben is szükség lesz, különösen azért is, mert a jelenleg aktív órások többsége már nyugdíjaskorú.