Elbűvölő Jordánia

Ammanban, és általában az ország északi részén, ahol az időjárás kedvezőbb a déli, sivatagi klímánál, él az ötmilliós lakosság nagy része, így egy nyüzsgő és forgalmas nagyvárosba érkezik repülőgépünk. Ám, mégsem olyan nagy, hogy az itt élőkön úrrá legyen a nagyvárosi közöny, hiszen a jordániaiak nagyon kedvesek és barátságosak.

Amman nevezetességei akár egy nap alatt is bejárhatók. Napközben érdemes megnézni a római amfiteátrumot és fórumot, melyek szinte teljes épségben maradtak fenn. Az értékes történelmi emlékek azonban csak előételnek tekinthetők a fővárostól mindössze 48 km-re lévő Jerash-hoz képest, ahol egy szinte teljesen megmaradt, II. századi római város barangolható be egy egész napos kirándulás során.

Természetesen Amman belvárosában, a hangulatos keleti kávézók, teázók és bazárok forgatagában is kellemes sétát tehetünk, egy ammani bazárban sokféle élményben lehet részünk. A jordániai boltosokat meglehetősen más fából faragták, mint európai társaikat. Itt nem illik sietni, különösen akkor nem, ha teával is megkínálnak bennünket, ami a vendéglátó részéről természetes gesztus. Jómagam is hamar összebarátkoztam egy bolttulajdonossal, amikor egy egzotikus illatú kávékeverék összetétele után érdeklődtem. A beszélgetésből egy félórás közös kávéfőzés kerekedett, így első kézből sajátíthattam el a fahéjjal, szegfűszeggel, kardemómmal és szerecsendióval erősen fűszerezett kávékülönlegesség elkészítési technikáját egy kis gázrezsón. A „Romantic Caffe” nevű őrölt fűszeres kávét egyszerűen csak bele kell szórni a vízbe, majd háromszor felforralni és kavargatni. Vendéglátóm rendkívüli átéléssel és szakértelemmel magyarázott a kávéfőzésről, és olyan nagy gonddal kavargatott és forralt, hogy mire elkészült, kétség sem fért ahhoz, hogy egy igazi remekművet kortyolgatunk. Ezután persze nem meglepő, hogy egy nagy adag „romantikus kávé” landolt a táskámban.

Hamar repül az idő a néhány üzlettel arrébb lévő boltocskában. Ahogyan szerte az országban, itt is a turisták szeme láttára készítik a jellegzetes helyi ajándékot, például a színezett homokkal feltöltött üvegeket, amelyekbe a legkülönbözőbb táj- és fantáziaképeket varázsolják a mesterek. Ha elég szimpatikusak és érdeklődők vagyunk, no és ha nem rohanunk, akkor megrendelésre is készítenek nekünk saját kívánságunk szerinti kompozíciót. Persze azért illik az olyan sztenderd mintákból válogatni, mint a teve, pálmafa vagy a homokdűne. Jordánia bazárjaiban tehát mindenki meglelheti a maga kellemes élményeit, csak figyelmesség és türelem szükségeltetik mindehhez.

A városnézést és a vásárlást természetesen egy kellemes vacsorával lehet a legjobban levezetni. Ammanban könnyen találni megbízható és barátságos éttermeket, ahol a tenger gyümölcseitől kezdve a hagyományos beduin ételekig mindent megkóstolhatunk. A vállalkozó kedvűek rendeljenek a desszert mellé vízipipát is!

Ammani kirándulásunk után ideje elindulni délre, ahol Jordánia legszebb és leghíresebb látnivalói várnak bennünket: a Holt-tenger, Petra és a Wadi Rum sivatag.

Útban a Holt-tenger felé látogassuk meg azt a helyet is, ahol a hagyomány szerint Szent János megkeresztelte Jézust. A helyszín azért is különleges, mert a Jordán folyó Izrael és Jordánia határa is egyben, s mint ilyen szigorúan ellenőrzött terület. Ennek megfelelően kissé macerás a megközelítése, és kicsit furcsa a túloldalon lengedező izraeli zászló is a már megszokott piros, fehér és fekete jordán nemzeti színek után, de a legkülönösebb mégis maga a folyó. Nem sokban különbözik egy átlagos és nem túl tiszta csatornától. Az Ószövetséget ismerő embernek azonnal Naámán, az arám király hadseregparancsnokának szavai juthatnak eszébe, aki betegségéből gyógyulást keresve Elizeus prófétától kért segítséget. A szent ember gyógy-kúrának a Jordánban való hétszeri fürdőzést írt elő. A fővezér, miután szemügyre vette a folyót, nem nagyon lelkesedett az ötletért, s meg is mondta véleményét: „Hát nem többet érnek-e Damaszkusz folyói?” Ám erőt vett magán, megfürdött hétszer és meggyógyult. Első látásra tehát nem túl bizalomgerjesztő a Jordán, ám mégis, azon kaptam magam – jó néhány turistával együtt –, hogy a folyó langyos vizéből merítek és megmosom az arcomat, kezemet. Valahogy a hely szelleme teszi, hogy a csatornaszerű folyócska vizét, melyet a bibliai történetek megszenteltek, az ember meg akarja érinteni.

Míg lelki sebeinkre a Jordánnál lelhetünk gyógyírt, a Holt-tengernél testi felüdülésben lehet részünk. A fürdőzés itt kötelező és bőrünk garantáltan örülni fog a kényeztetésnek. Érdemes egy hotelt keresni, melynek strandján kényelmesen élvezhetjük a rendkívül magas sótartalmú tengervíz gyógyító hatását. Ne féljünk, hogy karcolásainkat, kis sebeinket marja majd a sós víz. Sokkal inkább számítsunk arra, hogy kétszer fél órás mártózás után nem hiszünk majd a szemünknek, sebeink ugyanis látványos gyógyulásnak indulnak. A Holt-tenger vizével nagyon komoly bőrbetegségeket is sikeresen lehet kezelni, a hotelek többségében egészségügyi szakemberek segítik a gyógyulni és regenerálódni vágyó turistákat. A szállodák gyógy- és kozmetikai központjaiban speciális iszapkezelést, arcpakolást és egyéb kúrákat is igénybe vehetünk.
A Holt-tengerben fél óránál többet egyhuzamban nem ajánlott fürdeni, és nagyon vigyázni kell arra, hogy szembe vagy szájba ne kerüljön a víz, éppen ezért gyermekeknek a fürdőzés csak felnőtt jelenlétében ajánlott. Minden hotelben találunk viszont gyermekmedencét, ahol a kicsik is jól érezhetik magukat. A Holt-tenger, a tengerszint alatt nagyjából 400 méterre fekszik, emiatt a páratartalom magas, ami megszűri a káros napsugarakat és csak a kevésbé ártalmas UV-A sugárzás éri el a felszínt. Jordániában ez az egyetlen hely, ahol nem kell aggódni a leégés miatt.

Készüljünk fel a jordániaiak kedvenc viccére is, ami szerint Holt-tengeri halvacsorát vagy horgászprogramot ajánlgatnak majd nekünk. Ezt nem képesek megunni, úgyhogy jobb, ha minden alkalommal jó képet vágunk hozzá, és nagyon viccesnek találjuk… A Holt-tengeri kúra után jól kipihenten, no és persze iszap-szappannal, fürdősóval, arcpakolással felpakolva, folytatódhat a kalandok sora az ősi sziklavárosban, Petrában.

Petra, a világ új hét csodája közé is beválasztott ókori város, a Negev-sivatag mélyén, magas hegyek közt rejtőzik. A nabateusok egykori központja minden látogatót magával ragad. Amint gyanútlanul rátettem lábamat a városba vezető ősi útra, egyszeriben az ókorban találtam magam. Előzetesként egy mintegy 500 méteres kövezett út vezet a bejárathoz, ami nem más, mint egy 2 kilométer hosszú kanyon, amely az ókori város egyik legkalandosabb része. A hasadék minden kanyar után tartogat valamilyen meglepetést. Sziklái a legváltozatosabb színeket és formákat vonultatják fel, de van bőven emberkéz alkotta látnivaló is: istenszobrok, áldozati helyek, s talán a legérdekesebb egy dombormű, amely két tevét és egy embert ábrázol, utalva ezzel az egykori nép nomád gyökereire és kereskedő voltára. Az óriási sziklafal két oldalán egy-egy kőbe vájt vízvezeték fut, melyek közül az egyik el volt rejtve az avatatlan szemek elől, hogy az esetlegesen felbukkanó ellenség ne tehessen kárt a város vízellátásában. Amikor már kellőképpen magával ragadta a látogatót ez a páratlanul szép természetes folyosó, az egyik kanyar után teljes erejével és szépségével tűnik elő a kanyon végén Petra leghíresebb sziklasírja, a Kincstár (a név onnan ered, hogy először tévesen kincstárnak gondolták az épületet). A látványtól garantáltan földbe gyökerezik minden, az útközben magát már-már Indiana Jonesnak vagy Lara Croftnak képzelő turista lába.

Az élmény döbbenetes. Az épület valószínűleg IV. Aretasz király sírja volt. Széles lépcső vezet fel az oszlopok alá, bent hatalmas terem tátong. Azon kevés helyek egyike ez, ahol a leggyakorlottabb turista is elfelejt egy ideig fényképezni. Letisztult stílusával teljesen elüt a kanyonhoz vezető út mentén látható robosztus hasáb alakú sziklasíroktól. Korinthusi oszlopok és ember alakú isteneket mintázó domborművek díszítik. Ha valaki csak idáig jön el, már ez is örök élményt jelent, pedig a java – bár hihetetlen – még hátra van! A sziklába vájt színház, a Selyemsír, a Palotasír, a Korinthusi Sír, a Kolostor, a mozaikok, a római katona sírja; egy templom, oszlopsor – megannyi látnivaló. Egy nap alatt reménytelen megnézni. Szerencsére nem kell sietni, hiszen a kitűnő hotelek közvetlenül az ősi városba vezető út elején várják a fáradt turistákat.

Petra felfedezése után, még délebbre vár ránk a világ egyik legszebb sivataga, a Wadi Rum. Terepjáróval vagy akár tevével is barangolhatunk beduin vezetőink segítségével a mesébe illő, gyönyörű tájon, ahol a homokdűnék és az óriás sziklák kontrasztja minden látogató képzeletét megindítja. A tájkép egyszerre nyugtató és inspiráló. Gondolataink és álmaink felszabadulnak; korlátok nélkül szárnyalhatnak. Arábiai Lawrence főművét, a Bölcsesség hét oszlopa című könyvét is a Wadi Rum sivatagban átélt élményei ihlették. E sziklák között töltött idő valóban nem múlik el nyomtalanul, örökre szóló élményt jelent. A kirándulás záró és talán legszebb része pedig természetesen a naplemente lesz.

Ám, itt még nem ér véget a sivatagi-show. A beduin táborban este dobszóval, terített asztallal, sok zenével és tánccal várják a turistákat. A csillagos ég alatt szóló lantot, dobot és éneket hallva, a látogató joggal érezheti, hogy Jordánia valóban a csodák földje.

Forrás: Horizon