Első Michelle győzött

Barack Obama amerikai elnök április első napjait Európában töltötte, ahová magával vitte titkos és csodafegyverét, a feleségét, Michelle Obamát is. Az elnök a G–20-ak csúcstalálkozóján érvényt szerzett annak az amerikai álláspontnak, hogy a világnak – és a Nemzetközi Valutaalapnak (IMF) – pénzre van szüksége, vagyis háromszorosára kell emelni az IMF forrásait, és külön is kell némi alamizsna a legszegényebb országoknak, és Obama engedett az ingerült Sarkozy francia elnök és Merkel német kancellár ama óhajának is, hogy meg kell regulázni a pénzpiacokat. Ezermilliárd dollár egyelőre a mai viszonyok között nem több a halvány reménysugárnál: lesz mihez nyúlni.

Miközben az amerikai elnök csendben kötögette a kompromisszumokat – elbűvölve a „bushizmushoz”, no meg, ne feledjük, a Jacques Chirac francia exelnökhöz köthető arroganciához szokott európaiakat –, Michelle Obama magába bolondította a brit iskoláslányokat.

Miközben Obama az Európai Unió tagállamainak képviselőivel tanácskozott és biztosította őket afelől, hogy az Egyesült Államok legfőbb óhaja az együttműködés – csak Európa végre fogadja be a Guantánamón őrzött foglyokat, mert Amerika nem tud velük mit kezdeni –, aközben Michelle II. Erzsébet brit királynővel is találkozott. Az uralkodó – most lesz 83 éves – látott már néhány amerikai elnököt: ha jól számoltunk, éppen Obama a 11. elnök, akivel összehozta a sors (Eisenhower, Kennedy, Johnson, Nixon, Ford, Carter, Reagan, idősebb Bush, Clinton, ifjabb Bush, s most Obama), de ilyen még nem történt: Michelle Obama egyszerűen átölelte a királynőt. Sőt, némely fotón egyenesen az látszik, hogy a királynő is hátulról átkarolja az amerikai First Lady derekát. Vége a világnak…!

Amikor Paul Keaton, akkori ausztráliai miniszterelnök, 1992-ben ezt tette az oda látogató brit királynővel – az államfővel –, kitört a botrány. Most viszont az újságok egyszerűen rózsaszínben látták ezt az intim kapcsolatot, és volt olyan brit lap, amelyik „édesnek” minősítette Michelle Obama gesztusát. Igazából nem akadt olyan brit lap, amely kifogásolta volna a királynő érintését.

Időközben Barack Obama a franciaországi Strasbourgban és a németországi Kehlben és Baden-Badenben lerendezte a NATO kapcsolatait – célul tűzte ki az új afganisztáni stratégiát, és elérte, hogy szövetségesei megértsék, mit gondol: oké, mi csináljuk a munka oroszlánrészét, de nektek is marad, no és Franciaország is visszatért a NATO katonai szervezetébe –, ez alatt Carla Sarkozy-Bruniról, a francia államfő feleségéről és Michelle Obamáról felejthetetlen fotók készültek.

Obama elment Prágába, ahol közvetve kioktatta Václav Klaust, a csehek erősen euroszkeptikus államfőjét. Ám a fő hír az volt, hogy „Michelle Obama beleszeretett Prágába”. Hogy aztán a csehek mit csinálnak, az más kérdés. Az viszont nem mindegy, hogy miként éli életét Václav Havel – merthogy ő kicsivel fontosabb mindenkinél: amerikai elnök nem hagyhatja ki a legendás figurát, a volt ellenzékit és exállamfőt.

Obama később Törökországban, Ankarában udvarolt: mi nem vagyunk, sohasem voltunk háborúban az iszlámmal – mondta. Oda már nem vitte a feleségét, aki gyorsan hazament, hogy kislányait iskolába vigye. Törökország persze „izmozik”, beleszól a NATO-főtitkár személyébe, s ebben az a szép, hogy az amerikai elnök hagyja ezt.

Barack Obama első európai útja egyszerűen sikertörténet. S amikor eljön az ideje, majd megírják a történetírók, hogy ebben Michelle Obamának is volt némi szerepe.