Nehéz próba a közelítés

– Nagyon durva a pálya – mondja a mátészalkai felkészítő tanár várakozó tanítványainak, míg a csapat két tagja karót karóra dönt a csörlős traktorral brutális kanyarokkal meg egy híddal súlyosbított akadálypályán. – Figyeljetek oda! Na, tessék, az meg közben kidöntötte a garázsoldalt!

Tényleg, a versenyző közben visszaállt a kiindulópontra, de a traktor kereke kilóg a karókkal jelzett parkolóhelyről. Az ásotthalmi erdészeti szakközépiskola négyszáz hektáros tangazdaságában vagyunk, az erdészeti szakmunkástanulók országos versenye zajlik. A megfelelő pontszámot elérők már most, társaiknál két hónappal korábban megkapják a szakmunkás- bizonyítványt. Elméleti és gyakorlati feladatokat kell megoldania a csapatoknak: mi a verseny utóbbi részét követtük figyelemmel. Döntés, gallyazás, aprítás, közelítés a négy feladat, az utóbbi három hatméteres fatörzs csörlős traktorral való szállítását jelenti. Úgy tűnik, ez a legnehezebb próba. Az ormótlan munkagép nehezen fordul, a fatörzs sem veszi könnyen a kanyart, és a bírák árgus szemmel figyelik azt is, hogy a tanuló minden manőver kezdetét dudálással jelezze. Fő a munkabiztonság.

– Az erdészeti szakmunkás nem csak favágó – magyaráz az iskola igazgatónője, Andrésiné Ambrus Ildikó. – Erdőt ültet, ápol, tárcsáz, ültetőgépet és csörlős traktort kezel. Szakmunkásiskolába nem a legjobb tanulók jelentkeznek. A mi diákjaink is jobban szeretnek dolgozni, mint a padban ülni.

– Az erdők szépsége, meg a gépkezelés – summázza Cserti Kristóf, mit is szeret a munkájában. A fiú a Somogy megyei Szőcsény csapatát erősíti, és meglepően kevés hibával döcögött keresztül az akadályokon. Arra a kérdésre, hogyan képzeli a jövőjét, Kristóf úgy válaszol, hogy szeretne érettségit tenni, azután továbbtanulni, de még az is lehet, hogy amint megkapja a szakmunkás-bizonyítványt, munkába áll – esetleg külföldön. Hogy tanulás vagy munka lesz-e a folytatás, azt elsősorban az anyagiak határozzák meg.

– Sok értelme nem volt eljönnöm – dühöng az a mátészalkai fiú, aki sorba döntögette az oszlopokat. Azok az iskolák, ahol nemrég indult meg a képzés, még nem rendelkeznek minden géppel. A mátészalkai csapat kölcsöntraktoron gyakorolt a versenyre, ezért nem sikerült olyan jól az előző kör.
– Mindkét elméleti feladatnál benne voltál az első háromban – vigasztalja a tanára.
– De nem az elméletből kell megélnem – közli a srác mérgesen.

– Ha minden összejön, a gyerekeknek ez óriási sikerélmény – mondja Andrésiné Ambrus Ildikó. – Ők sosem voltak a legjobbak: most azok lehetnek. Az is motiválja őket, hogy hamarabb megkaphatják a szakmunkás-bizonyítványt, és a Stihl minden évben egy motoros fűrészt is felajánl tárgyi nyereményként.

Példának itt van mindjárt Fodor Kálmán, aki ezen a versenyen volt győztes két éve. A zsombói fiatalember azóta már nemzetközi megmérettetésen is részt vett: most csak segít a rendezvény lebonyolításában, egyébként az érettségire készül. Gépészmérnök szeretne lenni.
– Nem voltam jó tanuló – mondja –, azért jöttem erdészeti szakmunkásnak.
– De hogy van az, hogy először idejöttél, mert rossz tanuló voltál, most meg úgy tűnik, meg sem állsz az egyetemig?
– Azelőtt egy lusta dög voltam – közli egyszerűen a srác.

– Minden diákunk el tud helyezkedni – ismertet meg a végzősök helyzetével Andrésiné Ambrus Ildikó. – Ha nem is erdőgazdaságban dolgoznak majd, de az itt megszerzett gépkezelői ismeretek biztosan jövedelemhez segítik őket – más kérdés, hogy mennyihez. De mi nem képezünk munkanélkülieket.