Derült égből a társasház

Tizennégy éve élt Karcag Anna és családja a főváros zöldövezeti részén. Aztán egyszer csak egy építési vállalkozó állított be hozzájuk. Nyolclakásos társasházat építene a szomszéd telken, mondta. Karcagék elborzadtak, és nem járultak hozzá az építkezéshez. A vállalkozó próbálta jobb belátásra bírni a renitens házaspárt – az öt szomszédból korábban három beleegyezését adta –, eredménytelenül.

Egy napon – 2003-at írtunk ekkor – a vállalkozó megbontotta a telkén álló öreg ház tetejét. Amikor Karcag Anna a kerületi önkormányzatnál bejelentette az engedély nélküli építkezést, azt a választ kapta: megdőlt a kémény, ezért kellett az épülethez nyúlni. Építési engedély híján ugyan – amit persze Karcagék miatt nem lehetett kiadni.

A vállalkozó ezután egy többgyerekes családot költöztetett a ház mögötti pirinyó, egykori cselédházba. Az új szomszéd az udvaron főzött, mulatott, ott végezte dolgát. Egy kecske is mekegett hozzá. Karcag Anna az önkormányzathoz fordult segítségért a bűz, a legyek, az éjjel-nappal tartó lárma miatt. Azzal csitítgatták, hogy a tulajdonos azt költöztet a telkére, akit akar.

Időnként a vállalkozó megjelent, és feltette „jóindulatú” kérdését: hozzájárulnak-e már a társasház építéséhez? Karcagék tántoríthatatlanok voltak. Egyszer aztán nyaralni mentek – mint kiderült, felelőtlenül. Az idő alatt a szomszédok értesítést kaptak az önkormányzattól, hogy a társasház tervei megfelelnek az építési szabályzatnak, támadhatatlanok, a vállalkozó zöld utat kapott. Ha az érintettek 15 napon belül nem fellebbeznek, kezdődhet az építkezés.
Karcag Anna szülei naponta mentek megnézni a postaládát, de értesítéssel nem találkoztak. Miután a nyaralásból hazatértek, az asszony hiába magyarázta az önkormányzatnál, hogy nem kaptak semmit, a helyhatóság állította: mindenkit értesítettek. A postás is ezt mondta, s mint utóbb kiderült (a fővárosi főügyész határozata szerint is, mert hozzá fordultak), a postás szava a döntő. A 44 éves nő falakba ütközött.

Egy idő múlva munkagépek jelentek meg. Dózeroltak, ástak. Karcagék háza repedezni kezdett, a kerítésük kidőlt. A vállalkozó megígérte, új kerítést épít, de a repedéshez nincs köze. Karcag Anna elővigyázatos volt, papírt íratott a vállalkozóval, hogy megépíti a közel 20 méteres kerítést.

A következő nyáron a társasház szerkezetkészen állt – és Karcagékhoz már csak délelőtt sütött be a nap. A család ismét nyaralni ment. Ezalatt a vállalkozó megépítette a kerítés felét, azt a szakaszt, ami közvetlenül a társasház mellett húzódott. Hazatérve Karcag Anna ismét feljelentést tett az önkormányzatnál, hogy itt a papír, a vállalkozó írásban tett ígéretet a kerítés teljes szakaszának megépítésére. Az építtető csak annyit mondott: az asszony meghamisította az aláírását, ő soha nem írt alá semmit. Karcag Anna ismét falakba ütközött.

A társasház felépült, a hatóság kiadta a lakhatási engedélyt. Lassan megtelt a majd’ tizenöt méter magas épület. Karcagék pedig nem érezték jól magukat a saját otthonukban.

Lenkovics Barnabás akkori ombudsman azt javasolta, indítsanak kártérítési pert. A család ügyvédet fogadott, aki azt mondta: nyert ügyük van. A bíróság igazságügyi szakértőt rendelt ki, írjon véleményt a ház értékcsökkenéséről. A nyolcvanon túli szakértő szerint szó sincs károkozásról, értékcsökkenésről, árnyékolásról. A ház belső repedéseit nem említette. Karcagék független szakértői véleményt kértek, aki ezzel ellentétesen nyilatkozott. A bíróság a „saját” emberének hitt. A család elveszítette a pert, a 120 ezer forintos perköltséget is fizetniük kellett.

Belefáradtak, 2005 őszén eladták a házat. Hétmillió forinttal kevesebbért, mint amennyit szerintük ért. Hátrahagyták addigi életüket, noha Karcag Anna aktív civil munkát végzett. A nagycsaládosok egyesületének tagja volt, a gyerekek ott nőttek föl, ott voltak (vannak) a barátaik, oda köti őket minden, a mai napig. Pestlőrincen vettek házat.

Az ügyvéd nem hagyta annyiban, bepanaszolta az igazságügyi szakértőt a kamaránál. Az pedig elmarasztalta azt a szakértőt, akinek véleményére a magyar bíróság alapozta a döntését.
Karcag Anna a perújrafelvételt fontolgatja. Még bízik, de már nem a kártérítés összege érdekli. Csak az igazság. Amennyiben létezik igazságszolgáltatás...