Ilyen állapotban van a kórházba került Dévényi Tibor
origo.hu
Amerikát is meg akarja hódítani az egykori akasztói juhász, Stadler József. A legnagyobb újrakezdők közé tartozik, börtönbüntetése után sikerült a padlóról felkelnie. Solton építi ki újabb birodalmát, miközben a tengeren túlra is kacsingat. A napokban jött haza az „ígéret földjéről”, élményeiről és terveiről nekünk mesélt először. Mi mutatjuk meg elsőként bevásárlóközpontjának látványterveit is!
Kép: Kecskemét, 2009. május 09. Stadler József. Fotó: Ujvári Sándor
– Mit keresett Amerikában? – kérdeztük Stadler Józseftől.
– Már régóta csalogatnak az ott élő barátaim, hogy menjek ki hozzájuk. Most végre rászántam magam. Legalább tizenkétezer kilométert utaztam, Miamiban, Los Angelesben és néhány kisebb városban jártam, főként üzletei partnerekkel találkoztam. Természetesen olyan árucikkeket is vásároltam nagyobb tételben, melyekből nálunk nincs túlkínálat a piacon, így például motoros bőrszerkókat.
– Szívesen élne a tengeren túl?
– Marasztaltak, de én nem költöznék oda. Az viszont nem kizárt, hogy céget alapítok Amerikában, nyitok öt-hat üzletet, és magyar termékeket forgalmazok. Ennek részleteiről is tárgyaltam. Felmerült például, hogy bizonyos dolgokat érdemesebb lenne kint legyártatni, mint itthonról kiszállítani. De ennél többet nem árulok el, mert még tippeket adok másoknak.
– Idehaza hogyan boldogul?
– Elégedett lehetek a solti áruházam forgalmával. Sokan azért térnek be hozzám, hogy engem lássanak. Én pedig mindig itt vagyok. Elhárultak az akadályok a bevásárlóközpont építése elől, sikerült megegyezni a földterület tulajdonosaival, és folyamatos az egyeztetés a szakhatóságokkal is. Készen vannak a tervek, napokon belül beadom az illetékes hivatalhoz.
– Üvegplázát épít?
– Dehogy! Semmiképp nem lesz hivalkodó az épület. Egyszerű tervek készültek, a díszítő elemek mediterrán hangulatot árasztanak. Tízezer négyzetméter területen végre be tudom mutatni a teljes árukészletemet, s mindennek lesz helye. Kis- és nagykereskedéssel egyaránt foglalkozom majd, sőt újra megcélozom az orosz piacot.
– Mikor kezdődik az építkezés?
– Előbb az összes pecsétet be kell szereznem, és hitelre is szükségem lesz. Ha minden zökkenőmentesen zajlik, talán az ősszel elindulhatnak a földmunkák. Aztán majd meglátjuk, lehet-e olyan gyors tempóban építkezni, mint az akasztói stadion esetében történt. Elég egy apró hátráltató tényező ahhoz, hogy megtorpanjon a lendület.
– Hitelt akar felvenni?
– Máskülönben nem megy. Nincs tömve a zsebem pénzzel. Bízom abban, hogy megtérül a beruházás, máskülönben hozzá sem kezdenék. Nem azért építek üzletközpontot, hogy belebukjak. Sajnos, az akasztói stadion számomra már elúszott, abból én már sosem látok pénzt. Pedig milyen sok elképzelésem volt a hasznosítására! Nem is szeretek róla beszélni, mert csak felbosszantom magam. Inkább azzal foglalkozom, hogy Akasztó után most Solton alakítsam ki a bázishelyem.
– Öt kötetben jelenik meg az életéről szóló Stadler story. Nem sok ez egy kicsit?
– Egyáltalán nem, sőt még kevés is. A szerző, Peter I’mredy régi ismerősöm, időnként eljön hozzám, én pedig mesélek neki. Mindenről őszintén. Néhol tömöríteni kell, hiszen nagyon mozgalmas volt az életem, sokszor egy nap alatt történt velem annyi dolog, mint mással egész életében. Három kötet már megjelent, a negyedik nyomdában van, az ötödik most készül. Belátom, jobb lett volna elutaznunk valahová, hogy nyugodt körülmények között tudjam felidézni a régi időket, mert idehaza folyton megszakítják a visszaemlékezést. Előfordult, hogy egy nap mindössze három oldalnyi szöveg készült el, mert ha a vevők velem akarnak találkozni, akkor nekem ők a fontosabbak.
– Amerikában is kapható a könyvsorozat?
– Vittem ki belőle. A kinti magyarok ismernek, kíváncsiak rám. Most személyesen is találkozhattak velem. Erre azonban nem nagyon kerestem az alkalmat, mert akkor végeláthatatlan lett volna az élménybeszámoló, én pedig üzleti útra mentem. Elárulok magának még valamit: felmerült egy rólam szóló film gondolata is.
– Visszatér az „ígéret földjére”?
– Mindenképpen. Tervezek újabb utat, de hogy mikor, azt nem tudom. Sok a dolgom itthon. És én nem szoktam kapkodni.
– Az APEH nyugton hagyja?
– Ellenőriznek most is, aminek külön örülök. Csak az nem mindegy, hogyan állnak hozzá és mire megy ki a játék. Lehet engem a földbe döngölni, vagy pedig hagyni, hogy minél több adót fizessek. Ha folyton gáncsoskodnak valakivel, az előbb-utóbb itthagyja az országot. Én is dolgozhatnék külföldön, éppenséggel Amerikában is, de nehezen tudnám elhagyni a szülőhazámat. Annyi biztos: óvatosabb duhaj vagyok.
Bármelyik fotóra kattintva – a további képek mellett – fotógalériánkban megtekintheti a Stadler bevásárlóközpont látványterveit is!
origo.hu
borsonline.hu
life.hu
hirtv.hu
haon.hu
origo.hu
mindmegette.hu
vg.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu