Anyu mindig pálinkát főz

A derűs, 69 éves asszony kislánykorában azonban nem a cefreszagról álmodozott, hanem arról, hogy könyvelő lesz. Irénke a keleméri dombok közötti tanyán hatodik, utolsó gyerekként született, és hiába lett a pálinka nagy szakértője, életében jó, ha fél liter pálinkát ivott összesen. Azt is akkor, amikor a főzés végén nyalintással tesztelte a pálinkát. Azonban a teszt csak jelképes, mert Irénke már a cefre szagáról tudja, hogy milyen lesz a nedű:

– Szökőévben, 1940. február 29-én jöttem a világra, ezért eddig csak 17 születésnapot ünnepeltem – nevet fel. – A tanyán mindenkinek volt reszortja, én a kislibákat őriztem. Apám napszámban dolgozott, mint a nagyszüleim, anyám meg otthon. A nyolcadikat már Serényfalván jártam, oda költöztünk, mikor édesapám a falu téeszjuhásza lett. Tanári kérésre szüleim egyedül nekem engedték, hogy továbbtanuljak. Két évet jártam az ózdi közgazdasági technikumba. Aztán jöttek az 56-os zűrök, s mivel édesanyám még a faluból is félt kiengedni, ez abbamaradt. De máig hasznát veszem annak a két évnek a papírmunkámban.

A 18 éves lány egy öreg szeszfőzdébe került. Mivel a főzdében nem értett még semmihez, ezért szorgosan sepert, felöntött, fát hordott a neki szokatlan, tömény pálinkaillatban:

– Minden évemet úgy kezdtem: ez az utolsó! Aztán mégis itt ragadtam. Elvégeztem a szeszfőzdetanfolyamot, férjhez mentem, fiam, lányom született. A férjem, már meghalt szegény, az ózdi kohászatban volt műszerész. Mikor kicsik voltak a gyerekek, és nagyon felgyűlt a főznivaló, éjjel beállt helyettem, hogy alhassak valamit. Kemény férfimunka ez! Egyszer a fiamtól kérdezték az iskolában: ma mit főzött anyukád? Rávágta, hogy „Pálinkát! Anyukám mindig azt főz.” Én, aki szeretek meg tudok is főzni, csak kacagtam, hiszen az ebédre értették.

Mióta a szeszipartól 1992-ben megvettem a főzdét, a magam ura vagyok. Ez jó érzés. Az is, hogy a fiam mérnök, a lányom pedagógus lett, és négy unokám van. Fél évszázad alatt a szakmai fortélyok mellett bánni is megtanultam az emberekkel. Sértődés, harag, italozás itt nincs! Amíg bírja a szívem, csinálom. Nemcsak a kis nyugdíj miatt, hanem mert tudom: számítanak rám.