Boldó és Bencó 13.

Egy ismerősöm jut eszembe, aki azt mesélte, hogy a lánya már négy hónaposan savanyú káposztát evett. Abba már nem merültünk bele, hogy mivel, s hogy ez miért volt ez jó a lányának, de elismerem, hőstett. Mind a gyerek, mind a szülők részéről.

Ragaszkodtam ahhoz, hogy Boldó és Bencó féléves koráig csak anyatejet kapjon, pedig hatalmas nyomás volt rajtam. Főleg Nanyó részéről, aki mindig megkérdezte, miért nem adok már főtt krumplit a gyereknek (mert az igazi kulináris élvezet). Amikor a szomszéd Jenőke, aki ugyanannyi idős, mint Boldó, már húst eszik. Mondtam, majd kap, nincs elkésve semmiről. És akkor jöttek az érvek, az internetes portálokon és a női magazinokban az van, hogy a gyereknek szüksége van ilyen és olyan vitaminra és összetevőre, ami csak ilyen és olyan élelmiszerben található meg, különben visszamarad a fejlődésben.

Amikor elkezdtem „etetni” Boldót, környezetem fellélegzett, de tíz hónapos korában aggódva tették fel a kérdést: miért pépesítem még mindig az ételt. Az emésztőrendszere (ezt Laci fejtette ki tudományosan) nem fejlődik rendesen, e korban már szilárd tápanyagot kell kapnia. „Még nincs foga”, feleltem, és azt hittem, ez elfogadható válasz. Tévedtem.

Végre kinőtt a foga, kiflit kapott a kezébe, és szép lassan ugyanazokat az ételeket kezdte enni, mint mi. Azt hittem, az evéssel kapcsolatos aggodalmaknak ezzel vége, de megint tévedtem. Van egy „étkezési bibliám”, amiben leírták, mit hány hónapos, hány éves korában kapjon a gyerek. Lehet, hogy a fele sem igaz, de én Bencónál is ezeket az elveket alkalmazom. Itt többek között az szerepel, hogy csokit kétéves koráig ne egyen a gyerek. Először szeresse meg az ízeket, zöldségeket, gyümölcsöket, aztán jöjjön az élvezet. Alig múlt egy éves Boldó, amikor Magdi mama nálunk nyaralt, és nem értette, miért nem adok csokit a gyereknek. Szegény Boldó, milyen kínszenvedésnek van kitéve, láttam az együttérzést Magdi mama arcán. Mert ő még az az igazi nagymama, aki süteménycsodákkal (is) örömet akar szerezni az unokáknak. Egyszer kettesben hagytam őket, és mikor hazaértem, látom, hogy Boldó arca csupa csoki. „Ha láttad volna, milyen boldogan ette, szétolvadt a szájában” – mondta Magdi mama könnyekig hatódva.

Hajthatatlan voltam és Boldó csaknem kétéves koráig nem evett csokit. A spenót a kedvenc étele, sárgarépával a kezében rohangál, napi két-három gyümölcs a normális adagja.

És a csokit is imádja.