Micikétől a suta bakig

Békés városa mellett, a Diós-tanyán él a Bényei család. Kecskesajtjaikat előkelő szállodákban és éttermekben is ismerik. Uniós támogatással és családi összefogással jutottak el idáig.

Hírek, információkMolnár Lajos2009. 06. 13. szombat2009. 06. 13.

Kép: Békés, 2009. június 07. Bényei Gábor kecskesajt termelõ. Fotó: Ujvári Sándor

Micikétől a suta bakig
Békés, 2009. június 07. Bényei Gábor kecskesajt termelõ. Fotó: Ujvári Sándor

A tanya helyén nem is olyan régen még szántóföld volt. Az épületet ma gyümölcsfák veszik körbe, az ólban pedig kecskék kaptak helyet. Az anyák, a gidák és a gödölyék mellett ott büszkélkedik nagy szakállával Péter, a suta, szarvatlan bak.

– Az első két kecskéhez véletlenül jutottunk hozzá, fölöslegessé váló írógépünkért Micikét és Gizit kaptuk cserébe, tizenöt évvel ezelőtt – meséli Bényei Gábor és felesége, Julika. – Rá két évre dióültetvény telepítésére pályáztunk, és mivel a pályázat lehetővé tette, hogy az ültetvény mellé gazdasági épületet is felhúzzunk, tanyát építettünk hozzá.

Alapvetően megváltoztatta a gazdálkodásról vallott elképzelésüket, hogy a kilencvenes évek végén minősített biotermelővé váltak. Mivel a gyümölcsösben műtrágyát nem használhattak, szükségessé vált a kecsketrágya. Hogy a kecskéknél minél nagyobb tejhozamot érjenek el, vásároltak törzsbakokat. Negyven fejőskecske tartására rendezkedtek be, és több tejet fejtek, mint amennyit a család el tudott fogyasztani. Mivel biokecsketejre a környéken nem mutatkozott kereslet, fel kellett dolgozniuk. Ezért pályáztak sajtüzem létesítésére. Az uniós csatlakozásra készülve hosszan elhúzódott az engedélyezés, de 2002 végére az üzem a legszigorúbb higiéniai és technikai feltételeknek is megfelelt.

– Arra gondoltunk, hogy ha már ennyire igényes az üzemünk – mondja Bényei Gábor –, akkor meg kell tanulnunk kiváló minőségű sajtot készíteni. Ehhez nyújtott segítséget egy holland alapítvány pályázata. Eljött két kiváló sajtmester, és alaposan elmagyarázták a tennivalókat. Ezt követően lehetőségünk nyílt rá, hogy mi menjünk ki Hollandiába, ahol a sajt kezelését, érlelését és eladását tanulmányozhattuk. Hazatérve fesztiválokra és egyéb szakmai rendezvényekre jártunk, hogy minél több emberrel megismertessük sajtjainkat. Tavaly már nem volt értékesítési gondunk. Elsősorban Budapestre és a Dunántúlra, főleg előkelő szállodákba, éttermekbe és bioboltokba szállítunk.

Amikor már tartósan kiváló minőségű sajtokat készítettek, elkezdtek versenyekre járni, egyre jobb eredményekkel. A sajtversenyek valamennyi kategóriájában elérték a legnagyobb elismerést. Két éve a Csermajorban megrendezett szakmai versenyről, ahol jelen voltak az ország legjobb sajtkészítői, ők hozták el a fődíjat. Tavaly megkapták a Kiváló Magyar Élelmiszer, a Legjobb Biotermék elismerést, és elnyerték Az év sajtkészítője címet. Szintén az elmúlt esztendőben kapták meg a szaktárca miniszterének különdíját. Persze a fejlesztésről a jövőben sem mondanak le. A tanya alatti pincét szeretnék pályázati támogatás segítségével bemutató helyiséggé alakítani.

– A legnagyobb árbevételt a kecskesajt adja, de csak ebből nem tudnánk megélni. Pénzt hoz a tanya köré telepített héthektáros gyümölcsös, a falusi vendéglátás is, amire egyre nagyobb igény mutatkozik. Vendégházunkban kilenc embert tudunk fogadni. Sok munkával, nagy odafigyeléssel értük el mindezt. És családi összefogással!

Ezek is érdekelhetnek