Nem mindennapi egyéniség az utakon

Nincs könnyű dolga egy olyan relatíve kicsi autógyárnak, mint a Mitsubishi. A gyilkos konkurenciaharcban a többiek sorra hozzák ki a minden földi jóval ellátott autókat, míg a 3 Gyémánt (Mitsubishi=3 gyémánt) itteni palettáján jelenleg mindösszesen hat modell szerepel: egy buszlimuzin (Grandis), egy középkategóriás (Lancer), a kis Colt és a nagyok: a Pajero, az L200 és az Outlander. Muszáj hát valami olyasmit adni, amit a többiek nem tudnak, s ez a valami a Colt esetében: az egyéniség.

Elölről – a gyár szerint – a vadászrepülőre hasonlít. Maradjunk annyiban, hogy az orr-részt nagyon eltalálták: szigorúan, ugrásra készen néz velünk farkasszemet. Oldalról és főként hátulról viszont már úgy tűnik, elfogyott a lendület: egy szép ívű, de inkább egyterűre hasonlító járművet látunk, ami a vadászrepülős rokonság ellenére inkább nőies, semmint férfias.

Az egyterű jellegnek megvan a jó oldala is, s ez a helykínálat. Kell is, mert e téren olyan autókkal versenyez, mint a Honda Jazz vagy a Nissan Note, amelyek a felsőbb kategóriában is megállnák a helyüket. E téren a Colt is tudja, amit kell: elöl is hátul is nagyon nagy a hely, egymás mögött akár két kétméteres ember is elfér. Belül egyébként példás a rend, a kormány roppant kellemes tapintású, a középkonzolon is minden egyértelmű. s nem csak a hifit, de a feláras tempomatot is innen szabályozhatjuk. A felhasznált anyagok közepes minőségűek, egy kis textil azért ráfért volna az ajtókra. Az ülések is kényelmesek, egyedül a tengelyirányban nem állítható kormány akadályozza a termetesebbeket, hogy megtalálják a megfelelő üléspozíciót. A csomagtartó kétszintes, ami jópofa, de méretre pont akkora, mint amit egy kisautótól várunk.

Mi egy közepes 1.3-as motorral felszerelt változatot próbáltunk, ami a maga 95 lóerejével a városi közlekedésre tökéletesen alkalmas. A meglepetés négyezres fordulat felett következik, ahol kellemes motorhanggal megjön a 95 lóerő, s egészen élvezetessé válik a vezetés. Autópályán sem rossz 130-as tempóig – kár, hogy nagyon szélérzékeny a konstrukció, ezért a kocsi nagy sebességnél kóvályogni kezd.

Az úttartás kitűnő, a futómű hangolásánál a mérnökök az arany középutat választották, azaz nem túl kemény, de nem is túl lágy, viszont az úthibákon kicsit ráz. A váltó enyhe csalódás: nem pontos, megesett, hogy a hátramenetet harmadik nekiveselkedésre vette be. Bár csak elől találunk tárcsafékeket, így is biztos a megállás, s szépen, egyenletesen adagolható a fék.

Az előző Colt jó autó volt, bár egy igen árérzékeny piacon a drágasága miatt nem tudott igazán befutni. Az új sem olcsó de legalább már közelebb van az itthoni kisautók alapmércéjéhez, a Swifthez. A közepes felszereltség és a közepes motor összességében 250 000 Ft-tal kerül többe, mint az alapváltozat 2,8 millió forintos ára, ezért viszont 4 légzsákot, multifunkciós bőrkormányt, manuális klímát, távirányítós központi zárat, MP3-as cd-lejátszót, tempomatot és 15 colos könnyűfém felnit is kapunk. Ennyi pénzért a Colt okos választás lehet: nem jön szembe minden sarkon és a megbízhatóságával sem lesz semmi gond.

Bármelyik fotóra kattintva megnyílik a képgalériánk!