Nők szállója

Napközben kevesen tartózkodnak a szállón. A hallban néhány idősebb lakó beszélget, a konyhában töltött paprika rotyog, jókedv költözik az egyszerű bútorok közé. Benézünk az egyik lakószobába. Nehéz elképzelni, hogy a körülbelül huszonöt négyzetméteren hét lakó osztozik: az ágyak bevetve, a polcokon példás rend.

M. is a szoba lakója. Tíz éve hajléktalan, akkor szűnt meg a helye a nővérszállón. Ahogy az itt lakók legtöbbje, ő sem élt soha az utcán, egyik szállóról a másikra került. Ma a szabadnapját tölti, ilyenkor az ügyeit intézi, ha teheti, kimegy sétálni. Azt mondja, jól kijönnek egymással a "lányok", csak néha megy a nők között szokásos pletykálkodás, furkálódás. Hétvégén filmeket néznek, időnként kézműves-foglalkozást szerveznek nekik helyben.

"Az elmúlt pár évben megváltozott a szálló lakóinak az összetétele: egyre több az idős kliens - számol be Kissné Erdélyi Erzsébet, az intézmény vezetője. - Számukra nehezebb visszakerülni a munkaerőpiacra, tanulási lehetőségeik is minimálisak. Ők leginkább arra várnak, hogy idősotthonba mehessenek."

Nem csak ők várakoznak itt, a szálló lakóinak - ahogy az intézmény neve is sugallja - ez átmeneti otthona, bár akad köztük olyan, aki már kilenc éve reméli áthelyezését.

A törvény értelmében hajléktalanszállón egy évet lehet lakni, ami újabb egy évvel hosszabbítható, de abban az esetben, ha más szociális intézményben elhelyezhető a kliens, akkor egészen a beutaló határozat megérkeztéig a szállóban maradhat. Az idősotthonokba egy-két év, de a szakosított otthonoknál (például fogyatékos- vagy pszichiátriai szakintézmények esetében) tíz-tizenöt év is lehet a várakozási idő.

"Fut egy lakáskasszaprogramunk azok számára, akik tartósan munkát vállalnak, akikben megvan a lehetőség a visszailleszkedésre. A beköltözést követő tizennyolc hónapban eldönthetik, hogy részt kívánnak-e venni a programban, ha igen, nyitnak egy lakáskasszát valamelyik bankban, és mi biztosítjuk nekik a lakhatást további ötven hónapra" - meséli az intézményvezető.

M. 2005 óta él itt. Konyhai kisegítőként dolgozik, s ha 2010 őszén lejár az ideje, 512 ezer forintot vehet ki a bankból. A támogatásokkal együtt ez az összeg egy-másfél millió forintra mehet fel, amiből valószínűleg vidéken talál magának lakást, ahol viszont szűkösebbek a munkalehetőségek.

"Tizenöt éve dolgozom a hajléktalanellátásban, ezen a területen másként értelmeződik a siker. Annak tekinthető például az is, ha egy hosszú ideje nem dolgozó embernek három hónapja van munkája. Az a klasszikus sikertörténet, hogy hajléktalanból nem hajléktalan ember lesz, jó, ha két százalékra jellemző. Ha én valakit egy másik szállóra átköltöztetek, az nem kigondozás, az továbbgondozás, a hajléktalanok nagy része tovább pörög a hajléktalanellátó rendszerben, amely nem igazán úgy van felépítve, hogy a hajléktalanságot megszüntesse, inkább tüneti kezelést nyújt" - tudjuk meg Kissné Erdélyi Erzsébettől.

A kliensek hetente kétszer, kedden és csütörtökön délelőtt jöhetnek felvételi beszélgetésre, illetve az egyéb hajléktalanellátó intézmények, kórházak és a családsegítők veszik fel velük a kapcsolatot, de nem automatikus a bekerülés, hiszen a 64 hely általában telített.

Ahhoz, hogy valaki a szállóra kerüljön, elsősorban európai uniós állampolgárnak vagy menekültnek kell lennie, önellátó felnőttnek, illetve a helyi adottságok miatt nem tudnak felvenni mozgásában korlátozottakat. Az étkeztetés nem feladatuk, főzési lehetőséget viszont biztosítanak. A szociális munkások igen széles körben tudnak segítséget nyújtani a bekerülteknek: például a segélyezésben, családdal való kapcsolattartásban, egészségügyi és jogi problémák megoldásában, életvezetéssel kapcsolatban és munkahelykeresésben.

"Igyekszünk a háttérben maradni, ha megkérnek, tárgyalunk a munkaadóval. A kliensnek meg kell tanulnia az ügyei intézését, hogy a saját érdekeit hogyan tudja képviselni a munkaerőpiacon, ha egyszer már egyedül kell boldogulnia."

Forrás: Itthon magazin