Ők huszonketten

Áder János (Fidesz, a lista 4. helyezettje)
A rendszerváltás óta a porondon lévő csornai politikus a pártalapítástól néhány évvel ezelőttig a Fidesz meghatározó vezetője volt, a kilencvenes években elsősorban a pártszervezés irányítása volt a feladata. Frakcióvezetőként, ügyvezető elnökként, az Országgyűlés elnökeként is szolgált, utóbbi tisztségében nevéhez kötődik a Fidesz négy éves kormányzása idején a parlamenti ülésezés megritkítása és számos politikai vihart kavaró intézkedés. A 2006-os választási vereség után eltávolodott a párt közvetlen vezetésétől és tudatosan az Európai Parlamentbe készült, a listán biztos befutó helyet is kapott.

Balczó Zoltán (Jobbik, a lista 2. helyezettje)
A MIÉP egykori alelnökeként csatlakozott alakulásakor a Jobbikhoz és akkori döntése az egyik korai jele volt annak, hogy a Jobbik átveheti és eredményesebben képviselheti a Csurka-párt addigi szerepét. Egy cikluson át MIÉP-színekben országgyűlési képviselő és fővárosi közgyűlési tag is volt. Az öttusázó-legenda Balczó András testvére.

Bokros Lajos (MDF, a lista 1. helyezettje)
Horn Gyula kormányában alig egy évig volt pénzügyminiszter, mégis ő gyakorolta kollégái közül a legnagyobb hatást a magyar gazdaságra. Később az IMF alkalmazottjaként több környező országnak is tanácsokat adott, miközben számos cikkben és nyilatkozatban ostorozta a mindenkori magyar kormányokat. Általános meglepetést keltett, amikor márciusban az MDF felkérte európai listája élére és ő el is vállalta azt. Az általános kavarodásban Gyurcsány Ferenc utódjaként is felmerült a neve, de ő nem vállalta a jelölést.

Deutsch Tamás (Fidesz, a lista 6. helyezettje)
A rendszerváltás egyik arca volt, de nem futotta be azt a karriert, amely akkori népszerűsége alapján várható volt. Az első két ciklus során az Országgyűlés meghatározó és aktív tagja volt, de később az Orbán-kormány sportminisztereként majd azt követően változó súlyú pártpozíciókban befolyása egyre gyengült és inkább a párkapcsolatairól szóló hírek irányították rá alkalmanként a figyelmet. Brüsszeli megbízatása - a másik Fidesz-alapító Áder Jánoshoz hasonlóan - egy belpolitikai karrier lezárása is lehet.

Gál Kinga (Fidesz, a lista 3. helyezettje)
A Fidesz itthon kevéssé ismert, de Brüsszelben egyik legaktívabb politikusa. Itthon sosem viselt politikai tisztséget, EP-képviselőként debütált. Kolozsvári születésű, szakterülete az emberi és a kisebbségi jogok, dolgozott az RMDSZ (a romániai magyar párt) elnöki tanácsadójaként és Határon Túli Magyarok Hivatala elnökhelyetteseként is. A magyar delegáció egyik legelismertebb tagja az Európai Parlamentben.

Glattfelder Béla (Fidesz, a lista 11. helyezettje)
A rendszerváltás utáni első Országgyűlés legfiatalabb tagjaként lett ismert az itthon elsősorban agrárpolitikára specializálódott politikus. Később azonban nem futott be párttársaihoz hasonló karriert, legmagasabb tisztsége kétévnyi gazdasági államtitkári megbízatás volt az Orbán-kormány idején. Már az előző ciklusban is európai képviselő volt, de nem gyakorolt jelentős hatást az intézmény életére.

Göncz Kinga (MSZP, a lista 1. helyezettje)
Az MSZP listavezetője saját szempontjából a legjobbkor, még a bukás előtt szállt ki a Gyurcsány-kormányból, hogy a párt EP-kampányának arca legyen (jóllehet az MSZP-nek nem tagja). A szociális- majd külügyminiszterként is dolgozó politikus sok kritikát nem kapott ugyan, de látványos eredményeket sem tudott elérni. Támogatói bizonyára többet vártak Göncz Árpád volt köztársasági elnök lányától, amikor néhány éve új arcként megjelent a politika színpadán. Az Európai Parlament neki valóbb terep lehet a belpolitikánál.

Gurmai Zita (MSZP, a lista 3. helyezettje)
Az MSZP politikusa bár itthon is volt két éven át országgyűlési képviselő igazán Brüsszelben futott be. A kimondottan a női esélyegyenlőség területére specializálódott, közmondásosan nem nagy szónok, de az EP nőjogi és esélyegyenlőségi bizottságának alelnöke és az Európai Szocialista párt nőtagozatát is vezeti. Feltűnést keltett, amikor Francia Szocialista Párt úgynevezett árnyékkormányában egyetlen külföldiként ő kapta - tiszteletbeli pozícióként - a női esélyegyenlőség területét.

Győri Enikő (Fidesz, a lista 14. helyezettje)
Itthon alig viselt politikai tisztséget, egész pályája során nemzetközi kapcsolatokkal, azon belül is az Európai Unióval foglalkozott. Az Orbán-kormány idején Magyarország római nagykövete lett, azóta a Fidesz különböző uniós szakmai műhelyeiben dolgozott. Egyfajta révbe érés számára az EP-mandátum.

Gyürk András (Fidesz, a lista 9. helyezettje)
Fiatal kora ellenére csaknem a rendszerváltás óta politizál. Éveken át a Fidesz ifjúsági szervezete, a Fidelitas elnöke volt, majd országgyűlési képviselőként és az elmúlt öt évben európai képviselőként is dolgozott. Hosszú karrierje dacára nem látszik, hogy kialakult volna valamilyen szakterülete: itthon foglalkozott ifjúságpolitikával, külügyekkel, az EP-ben pedig az ipari bizottság tagja.

Hankiss Ágnes (Fidesz, a lista 13. helyezettje)
A rendszerváltás óta mindig ott található valahol a Fidesz vezetése körül, de az általa betöltött tisztségek sosem tükrözték ezt a - változó erejű - jelenlétet, kötődése inkább személyes, mint politikai alapú a párt vezetéséhez. Eddigi egyetlen választott tisztsége egy fővárosi közgyűlési tagság 1990-94 között, később a párt delegáltjaként a Magyar Rádió majd a Duna TV kuratóriumának tagja volt (ezt a tisztséget jelenleg is betölti). Tanult szakmája klinikai pszichológus, politikai szereplőként elsősorban a kultúra a szakterülete.

Herczog Edit (MSZP, a lista 3. helyezettje)
A magyar delegáció egyik legaktívabb tagja az EP-ben, szakterülete az energiapolitika és a fogyasztóvédelem, amelyek az EP slágertémái voltak az elmúlt években. Befolyása a területen nem elhanyagolható, bár energiapolitikusként sok kritikát is kapott atomenergia-pártisága és a zöld szempontok elhanyagolása miatt.

Járóka Lívia (Fidesz, a lista 7. helyezettje)
Az egyetlen roma politikus az Európai Parlamentben (mostantól, eddig Mohácsi Viktóra SZDSZ-es képviselővel ketten voltak) a magyar delegáció egyik legelismertebb tagja, akinek komoly szerepe van abban, hogy a roma ügyek súlya nőtt az európai politikában és az ügy emberi jogi szempontú megjelenését részben személyének is tulajdonítják. A néppárti frakció roma integrációs munkacsoportjának programvezetője.

Kósa Ádám (Fidesz, a lista 12. helyezettje)
A Fidesz egyik felfedezettje volt az idei kampányban a Siketek és Nagyothallók Szövetségének kétgyermekes elnöke. A jogász végzettségű Kósa eddigi közéleti aktivitása kizárólag a fogyatékosok érdekvédelmére korlátozódott, a magyar szövetség elnöki posztja mellett a Siketek Világszövetségében is aktív.

Morvai Krisztina (Jobbik, a lista 1. helyezettje)
A magasan képzett jogász a kilencvenes évek közepén a családon belüli erőszak szakértőjeként és a terület civil aktivistájaként lett ismert, Magyarország küldötteként az ENSZ-ben a terület egyik szakértőjeként is dolgozott. Első kisebb politikai konfliktusai akkor adódtak, amikor sérelmezte, hogy erre a pozícióra mandátuma lejártával a kormány nem jelölte újra. Politikai szereplőként hirtelen és radikálisan jelent meg, amikor a 2006. őszi - az öszödi beszéd nyilvánosságra kerülését követő - utcai zavargások után a rendőri brutalitást ostorozó csoport arca lett, majd fellépését a közélet egyre több területére terjesztette ki. Védjegyévé vált, hogy a magyarokat "magunkfajtára" és "magukfajtára" osztja. Baló György televíziós műsorvezetővel való - a közvélekedés szerint megromlott - házassága és közös ikergyermekeik legutóbb akkor váltak beszédtémává, amikor Baló - a Morvai jelöltségéből fakadó összeférhetetlenség okán - nem vezethette az MTV EP-választási műsorát. Egyre gyorsabban radikalizálódó útja vezetett a cigány- és idegenellenességet, az EU-ellenességet, a fennálló politikai berendezkedés megkérdőjelezését nyíltan vállaló Jobbik listájának élére. A párt kiugró eredménye vélhetően jelentős részben köszönhető az ő személyének.

Őry Csaba (Fidesz, a lista 10. helyezettje)
Őry igazi szakpolitikus, aki szakterületén rendkívül aktív és szorgalmas, de azon túli politikai ügyekben nem vesz részt. Szakszervezeti vezetőként majd politikusként két évtizede a munkaügy a szakterülete. Az első demokratikus szakszervezet, a TDDSZ egyik alapítójaként, majd a Liga Szakszervezet vezetőjeként a rendszerváltás óta szereplője a hazai közéletnek. A pártpolitikában csak később vállalt szerepet, az Orbán-kormány idején különböző államtitkári pozíciókat töltött be. Az Európai Parlamentben is szakterületén, a foglalkoztatás-politikában aktív.

Schmitt Pál (Fidesz, a lista 1. helyezettje)
A Magyar Olimpiai Bizottság elnöke a Fidesz plakátembere, de a párt EP-politikájának nem meghatározója (az ugyanis Szájer József). Sportvezetőként a nyolcvanas évek közepe óta a pozitív oldalon az olimpiai sikerek a negatívon a los angeles-i olimpiától való távolmaradás és az athéni doppingesetek szegélyezik pályáját. Politikusként az ezredfordulón aktivizálta magát a Fidesz budapesti főpolgármester-jelöltjeként, majd 2004-ben - már akkor is listavezetőként - a párt európai képviselőjelöltje lett.

Schöpflin György (Fidesz, a lista 8. helyezettje)
A Nagy-Brittaniába emigrált történész és politológus a magyar delegáció legidősebb tagja. A magyar belpolitikában sosem vett részt, professzorként különböző európai egyetemeken foglalkozott európai politikával mielőtt öt évvel ezelőtt a Fidesz színeiben EP-képviselő lett. A külügyi bizottság tisztelettel övezett tagja, mely tiszteletet elsősorban nem politikai befolyásával, hanem elméleti felkészültségével vívott ki.

Surján László (Fidesz, a lista 5. helyezettje)
Az Antall-kormány egykori népjóléti minisztere és a KDNP egykori elnöke mára eléggé eltávolodott az egészségpolitika területétől. Már a kilencvenes évek második felében érezhető volt, hogy hosszútávon az európai színtéren kívánja folytatni politikusi karrierjét, amikor az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének tagjaként az egyik legaktívabb magyar képviselő volt és egy időben az intézmény egyik alelnöke is volt. A néppárti frakcióvezetés tagja.

Szájer József (Fidesz, a lista 2. helyezettje)
A Fidesz egyik alapítója és a Fidesz európai politikájának tényleges meghatározója. Az első szabad választáson azzal lett ismert, hogy soproni választókörzetében ő győzte le Pozsgay Imrét, majd volt a Fidesz frakcióvezetője, parlamenti alelnök, de személyisége sosem volt igazán alkalmas a politikai harcok élvonalában való küzdelemre. Pályáját végül az uniós politizálásban teljesítette ki, talán a legtudatosabban készülve a európai feladatokra a hazai mezőnyből. Volt az Országgyűlés európai integrációs bizottságának elnöke, kezdetektől a magyar képviselői delegáció tagja. Az néppárti frakció alelnöki pozíciójában is a magyar képviselők közül az egyik legnagyobb befolyású az EP-ben.

Szegedi Csanád (Jobbik, a lista 3. helyezettje)
Személyben - valószínűleg a maga számára is váratlanul - a Jobbik Magyar Gárdás-vonalának egyik meghatározó alakja kerülhet be az Európai Parlamentbe. Aktív szervezője volt a gárdának és a hírhedt tatárszentgyörgyi vonulás fő szónoka volt. A Jobbik egyik alelnöke, aki a ferencvárosi időközi választáson a párt jelöltjeként 8,5 százalékos eredményt ért el. Korábban a MIÉP-ben és rövid ideig a Fidelitasban, a Fidesz ifjúsági szervezetében is ("életem egyik legnaivabb döntése volt" - írja magáról) aktivista volt. Gyűjti és könyvformában kiadta az ősi magyar eredetű nevek gyűjteményét (gyermeke neve Roga) és gazdája a jobbikos körökben népszerű Turul ruházati termékcsaládnak. 27 évesen a magyar delegáció legfiatalabb tagja lehet.

Tabajdi Csaba (MSZP, a lista 4. helyezettje)
Egész politikai karrierje a kisebbségpolitikához és a határon túli magyarok ügyéhez köti. MSZMP-káderként, országgyűlési képviselőként, államtitkárként és európai képviselőként is ehhez a területhez köti munkája, amelyet ritkán látható szenvedéllyel és ügyszeretettel képvisel. A határon túli magyar képviselőkkel és Gál Kinga fideszes képviselővel közösen dolgozva óriási érdemei van abban, hogy a nemzeti kisebbségek ügyé súlya jelentősen nőtt az Európai Parlamentben. Meglepetésre az elmúlt napokban még Tőkés László, a Fideszhez kötődő erdélyi magyar politikus is olyan MSZP-eredményt kívánt a Heti Válasznak adott interjújában, amelyben Tabajdi még éppen bejut a párt listájáról.