Tornóczky Anita a politikát elemzi

– Mi tagadás, kapott hideget és meleget az internetes fórumokon e kis műfajváltása miatt. Zavarja, vagy már megszokta?
– Cseppet sem izgat.
 
– Nehéz elhinni.
– El sem olvasom ezeket a véleményeket, a munkámat szeretném végezni. Nem érdekel, ki hogyan minősít, miközben azt sem tudja, valójában mit csinálok.
 
– Sokakat az zavar: hogy lehet egy celebből politológus?
– Mostanáig valóban másból éltem, de hát megvan a szakirányú végzettségem politikai elemzések készítéséhez, miután a Századvég Politikai Iskolában szereztem diplomát. Úgy vélem, többek között a korábbi közgazdasági és a három éve szerzett politológusi diploma birtokában bátran foglalkozhatok ilyen típusú elemzésekkel. Nem érdekel, hogy ez tetszik valakinek vagy sem.
 
– A televíziós szórakoztatóiparból, a snowboard-bajnokságokról, a címlapokról miként került hipp-hopp a politika kellős közepébe?
– Kicsi korom óta érdekelt a politika, kilencévesen már azt jegyzeteltem a képernyő előtt, hogy ki mit mondott. Politika iránti érdeklődésemhez tehát nincs köze nevelőapámnak, Medgyessy Péternek, aki persze később csak ráerősített minderre, de az alap már régen megvolt.

– Mondhatni, hogy Tornóczky Anita végre a szakmájában dolgozik?
– Mindenképpen. A tanulmányaim idején is gyakran rákérdeztek, mit kezdek majd a politológusi diplomámmal, s akkor is megjegyeztem: nem tartom kizártnak, hogy egyszer politikai elemzéseket készítsek, vagy ilyen műsorokat vezessek.
 
– És most mit jegyezne meg mindezzel kapcsolatban?
– Szerencsés helyzetben vagyok, mert az Optimum Intézet vezető elemzője lehetek, s így arról írhatok, amire késztetést érzek. Általában az aktuálpolitika markáns fejleményeire figyelek.
 
– Ezekben a napokban mi hozta lázba politológusként?
– Természetesen az EP-választást megelőző kampányok, illetve a mozgósítások vagy azok hiánya, s persze, a szavazás. Előtte pedig a kormányválság, a megalakuló új kabinet. em panaszkodhatok, elég gazdag a magyar politikai élet témakínálata ahhoz, hogy elindítsa a fantáziámat és az elemzőképességemet.
 
– Most már papírja is van róla, hogy ezentúl felkészültebben vitatkozhat a nevelőapjával.
– Nem nagyon vitatkozunk, mert ami a politikát illeti, sok mindenben ugyanúgy, vagy hasonlóan gondolkodunk. Egyébként em jellemző, hogy otthon folyton politizálnánk.
 
– Már megbocsásson, de politológusként az elvárásoknak megfelelően nemcsak szépnek kell lennie, hanem okosnak is. Búcsút int a celeblétnek és a címlaplányságának?
– Igyekeztem azért sok mindent elkerülni. Nem véletlen, hogy például sosem vetkőztem a nyuszis magazinnak, arra gondolva, hogy ha egyszer komolyabb területre vetődöm, eztr előrángathatják. Mondhatják persze, hogy televíziósból lettem politológus, de semmi olyasmit nem szedhetnek most elő, ami utólag ciki lenne számomra. Persze, azt sem gondolom, hogy azért nem mehetnék el egy fogadásra vagy bármilyen médiaeseményre, mert politikai elemzéseket írok. Miként a televíziózást sem kell emiatt feladnom.
 
– Arra gondolok, hogy vigyázott, ne mentsék ki a dzsungelből, ne ejtsék a fejére Afrikában vagy ne vacsoracsatázzon.
– Sosem vállaltam bugyuta dolgokat. Néha belecsúsztam egy-egy bulvársztoriba, de nem ez volt a jellemző. Máig nem engedek be fotóst a lakásomba, ha összetöröm az autómat, nem az az első, hogy újságírót hívjak, nem voltam és nem vagyok klasszikus bulvárhős. Éppen ezért gondolom, komolyan vehető ez a mostani pályamódosításom.
 
– Mit tartana sikernek ezután?
– Ha minél szélesebb körben elfogadott lenne a véleményem. Odáig persze nagyon nehéz lesz eljutni, hogy ez a jobboldalon is megtörténjen, hiszen rám sütötték a bélyeget, hogy Medgyessy Péter nevelt lánya vagyok, s akkor biztosan baloldali gondolkodású. Hosszú ideig tart majd, amíg ezt a bélyeget eltüntethetem magamról.