Győztes barackkal piacol

Ha piacra indul, már este bepakol a Wartburgba. Hajnalban kel, és nyitáskor már körbekapják miskolci törzsvevői a 78 éves Muzsnyai Gábort.

Hírek, információkKeresztény Gabriella2009. 07. 19. vasárnap2009. 07. 19.

Kép: Arnót, 2009. július 03. Muzsnyai Gábor gyümölcsösében. Fotó: Ujvári Sándor

Győztes barackkal piacol
Arnót, 2009. július 03. Muzsnyai Gábor gyümölcsösében. Fotó: Ujvári Sándor

Muszáj korán menni. Nekem őstermelőként a csarnokra nincs pénzem, kint vagyok a szabad placcon, ahol egy asztalért 540 forintot kell fizetni, ezen általában megosztozom valakivel – mondja a kora ellenére is energikus Muzsnyai Gábor, aki egyébként agrármérnök és kertésztechnikus. Látszik is a kertjén! A négyszáz négyszögölön szebbnél szebb virágok, zöldségek, gyümölcsök díszlenek. Tizennyolc éve, mióta Felsőzsolcáról ideköltöztek Arnótra, a lányuk közelébe, a házaspár ebből egészíti ki arcpirítóan kevés nyugdíját. Gaz egy szál se, a kert végén kis patak csordogál, kitűnő, párás klímát adva az árnyas, romantikus hangulatú kertnek.

Miközben fától fáig megyünk, a rádióhírekről beszélgetünk. A gyümölcsök botrányosan alacsony, bizonytalan átvételi árairól. Nem véletlen, hogy Muzsnyai Gábor az idén se cseresznyét, se meggyet nem vitt a piacra, pedig jó termése volt. Ám mind az öt unoka dolgozik, már nincs segítsége. S hiába a fiatalos lendület, a magas fákhoz létra kell, mászni kell; nem kockáztatja, hogy nyakát szegi a kilónként 120 forintért, amit a meggyért a Búza téri piacon kapott volna. Inkább virágot vitt, a gyümölcs maradt a fán. Pedig cseresznyéje ropogós, mézédes, meggye pedig (Meteor, Érdi bőtermő, Újfehértói fürtös) óriási szemű. Gábor bácsi vállat von: majd elviszik cefrének, az elmaradt hasznot meg behozza virágból, zöldségből és főleg őszibarackból. Ami szívének a legkedvesebb gyümölcse. Büszke arra, hogy 22 fajtából 45 fája terem őszig, ami a környéken is ritkaság.

– Mikor ide építkeztünk, két év múlva már betelepítettem a kertet gyümölcsfákkal. Őszibarackkal meg saját oltású különlegességekkel. Ezen a fán tavaly három és fél mázsa óriás szemű kék szilva termett, darabonként 3-4 dekásak. Alá kellett dúcolnom az ágakat. Vitték is, mint a cukrot. Kajszim nincs, mert gutaütést kapott, de a lányomnál van kettő, azokat is én gondozom.

– Ez nagyon ízletes! – falatozok egy piros őszibarackot.
– Ő a Győztes! Korai magyar fajta, ez az egy van belőle. Aztán van a Dixired, a Mariska, az Elberta, de nekem a Champion a kedvencem. A barackok zöme későn érő, azoknak jobb az áruk. Most 150-170-ért árulják a korai fajták kilóját. A fák csak módjával kapnak permetet, de azért ez nem biokert. Tőlem idegen, hogy katicabogarat, fürkészdarazsat rendeljek moly és tetvek ellen. Ha kell, inkább permetezek, és így megterem a 15-20 mázsa őszibarack, aminek a nagy részét eladjuk.

– Mindig kertészkedett?
– Persze, nekem a munkám volt a hobbim. Mezőtúri gazdálkodó családból származom. Dolgozni a Kertészeti Kutatóintézetnél kezdtem Budatétényben. Onnan az intézet újfehértói üzeméhez kerültem, ami azért emlékezetes, mert kezdő ifjoncként én fedeztem fel a pándi meggyfajták között az Újfehértói fürtöst. Mire a nevét megkapta, már a Szendrői Állami Gazdaság gyümölcsösében voltam főkertész. Aztán Felsőzsolca következett, az ottani gazdaságban is kertész voltam, de saját kertem is volt, az itteninek a fele. Engem ez tart egészségben, pedig tizenkét éve kiderült, hogy lisztérzékeny vagyok. Azóta kukoricalisztből sütött kenyéren élek, és kutya bajom. Sajnos, a családból senki nem örökölte meg tőlem ezt a kertészkedési mániát...

Ezek is érdekelhetnek